Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)

OROSS ANDRAS: A határvédelmi rendszer szervezeti formáinak változásai 1683 és 1703 között

A horvát és a szlavón főkapitányságok irányítását - a Grazban működő Haditanács segítségével - a belső-ausztriai rendek sajátították ki maguknak, amennyiben a legfontosabb tisztségek betöltésében és a finanszírozásban szinte kizárólagos szereppel rendelkeztek. Végül ki kell térnünk a horvát- szlavón bán hadügyi szerepére is, amennyiben ő egy ún. báni kontingens felett parancsnokolt, amely a Kulpa-mentén fekvő várakban állomásozott, majd rendszeresen bevetésre került a 17. század végi hadműveletekben is.5

A törökellenes határvédelemben mindvégig kiemelt szerepe volt a komáromi várnak, ahol mindig magas rangú tiszt töltötte be ezt a posztot, aki egyúttal a Hadszertári Főhivatal vezetője is volt (például Karl Ludwig Hoffkirchen, Heinrich Franz von Mansfeld und Fondi). Itt állomásozott egyúttal a dunai flotta is, amelynek élén a naszádosok kapitánya állt, mellette pedig magyar huszárok és három német szabad század látta el a vár őrzési feladatait.

A tanulmányban azt vizsgálom, hogy az 1680-as évek első éveiben még létező rendszer miként változott és hogyan újult meg, milyen hatással volt rá az a döntő fontosságú tény, hogy rengeteg újabb vár került vissza a Magyar Királysághoz, melyek egy része a korábbi szervezeti kereteknek soha nem volt része, valamint hogyan igyekeztek az itt parancsnokságot kapó főtisztek hatalmukat kiterjeszteni és az egyes régiók fölött megerősíteni. Ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy az 1680-1690-es évek már az új kor hajnala, azaz megjelennek a formálódó állandó hadsereg és a magyarországi várakban téli szállásra vonuló ezredek parancsnokai akik részt kémek az egyes országrészek katonai irányításából. Kiemelendő továbbá, hogy amíg egy régióban hadműveletek folytak, addig az adott hadtest („corpo”) vezetőjének a szava a legtöbb katonai kérdésben döntő jelentőségű volt, hiszen ő rendelkezett az oda vezényelt hadakkal, de részben még a várak őrségeivel is. Jelen összefoglalásnak a kereteit lényegesen túlfeszítené a századfordulón a Dráva-Száva-Tisza-Maros folyókra támaszkodó Határőrvidék-rendszer kialakításának ismertetése, amelynek alapjait ekkor rakták le, azonban a hadi helyzet gyakori változásai és az új, ám még mindig képlékeny körülmények miatt egy területében, szervezetében és népességében is folyamatosan változó és nem állandó rendszerről beszélhetünk.

5 A báni határvidékről részletesen: Kaser, Karl: Freier Bauer und Soldat. Die Militarisierung der agrarischen Gesellschaft an der kroatisch-slawonischen Militärgrenze (1535-1881). Wien-Köln-Weimar, 1997. (=Zur Kunde Südosteuropas 11/22.) 278-302. (a továbbiakban: Kaser 1997)

23