Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SÁNTA ÁKOS: Egy erődváros a korszakváltás idején. Érsekújvár telkeinek összeírása és a város újra települése a török kiűzése után
tért vissza Újvárra Szered mezővárosból. 1699-ben kapott engedélyt, hogy birtokba vegye a 231. számú telket. A „régi-új” tulajdonosok, akik a város visszafoglalása után visszatértek, kivétel nélkül magyarok. Azon személyek között, akiket a telkek birtoklástörténeti részei 1685- ben, mint tulajdonosokat említenek,37 de már az összeírás idején nem szerepelnek a telektulajdonosok névsorában, még lehettek egykori Újváriak. Azt, hogy mennyien voltak, akik a táborból érkeztek, majd ingatlanaikat eladva a később érkezőknek, összehasonlító forrás hiányába az összeírás alapján nehéz megnyugtatóan tisztázni. A városi ingatlanhoz jutás legáltalánosabb formája a vásárlás útján történő tulajdonszerzés volt. Az ingatlanokhoz kapcsolódó birtoklástörténeti részek tanulsága szerint, egyes tulajdonosok kezén a század utolsó évtizedében élénk telekmozgás figyelhető meg. Fabianus Sipos nevű horvát földműves, aki már 1685-ben megvásárolta 45 Ft-ért a 145. számú telket, viszont csak 1689-ben kapta meg az engedélyt a városba költözésre Bogyo bírótól. Majd 1690-ben vásárolta azt a „pusztaként”, vagyis romos állapotban levő, a 137. számú telken álló épületet, amit 1700-ban az összeírás idején is birtokolt.38 Mindkét ingatlant attól az Adamus Bodáry-tó\ vásárolta, akinek jelenléte a tulajdonosok között 1685-től 1690-ig mutatható ki, és az összeírás idején már nem rendelkezett ingatlan tulajdonnal a városban. Összesen 24 tulajdonos jelenléte mutatható ki a visszafoglalás évében, azonban csak az 1685-ös év után jutottak az összeírás ideje alatt birtokukban lévő ingatlan tulajdonjogához. Ami nem zárja ki egy esetleges korai foglalás lehetőségét abban az esetben, ahol az ingatlant az említett személyek között csak, mint „ ...Fundum desertum condescendit absque Interesse”- ként szerepel. Lássunk egy példát: az 55. számú ingatlan tulajdonosa, a magyar származású Joannes Paulini, 1685-ben röviddel a visszafoglalás után Nyitóról települt be a városba. A birtokában lévő telekre, amely még 1700-ban, is mint „desertum” szerepel, 1696-ban kapott engedélyt, hogy az elpusztult-elhagyott telek a birtokába kerüljön. Mivel a telek rövid birtoklástörténetében más tulajdonosra utaló adat nincs, továbbá a Joannes Paulini név, más telkekkel kapcsolatban nem szerepel, elképzelhető, hogy már érkezése után birtokba vette az ingatlant, de a tulajdonjogát csak majd 37 Varga Matthia(s), Czizmazia Franciscus, Bodáry Adamus Lendvay Paulus. 38 Az 1685-ben vásárolt ingatlanát 1699-ben továbbadta 150-ft-ért Lidczky Candidusnak (145.) 174
