Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
SÁNTA ÁKOS: Egy erődváros a korszakváltás idején. Érsekújvár telkeinek összeírása és a város újra települése a török kiűzése után
pusztaként jelölik, megemlítve, hogy az épület köveit a kapitányi tisztségviselő használja istállóépítéshez. Az összeírás negyedik oszlopában tüntették fel a telektulajdonosok fflomen possessoris ”) neveit, majd továbbra is oszlopokba rendszerezve, megjelölik az összeírt telkek tulajdonosainak nemzetiségét és származási/ születési helyét {„cujus nationis et ubi natus továbbá feltüntetik a birtokosok társadalmi hovatartozását {„qualitas ejus”) is.20 A hetedik oszlopban („ Unde venerit dum ingressus ”) azoknak a településeknek nevei és jogállása („civitate, oppido, pago, fortalitio, castris, arcé, insula") szerepel, ahonnan a telek tulajdonosa Érsekújvárra települt. Következő tétel, „Quo anno et ex cujus consensu ” azaz kinek az engedélyével, hozzájárulásával települt be a városba. A telekkönyvben viszonylag rendszeresen rögzítették az egyes telkek sorában bekövetkező változásokat. Ezen rövid „birtoklás-történeti” rész lehetőséget nyújt arra, hogy az újjáépítés üteméről, a birtoklás jogcíme, és a birtokosok személyében bekövetkezett változásokról némi fogalmat alkothassunk. Ha az összeírás adatainak „típusát” összehasonlítjuk Kanizsa visszafoglalása (1690) után a város telkeinek az ingatlanhoz való tulajdonjog igazolására kiadott teleklevelekkel,21 rögtön feltűnik, hogy ugyanazokat a típusú adatokat tartalmazták: az ingatlan jellegének, fekvésének, telekkönyvi számának és nagyságának megjelölését, a tulajdonjog keletkezésének alapját és a tulajdonos nevét. A felvett adatok milyenségének hasonlósága még nem bizonyítja, de nem is zárja ki, hogy Érsekújváron nem adtak ki hasonló tartalommal telekleveleket, vagy egyéb igazolásokat, amelyeket az összeírok „bekérve”, vagy a telkek számozása alapján, rekonstruálható útvonalon végigjárva a várost, felvették az adott telkek adatait. Majd később ezt a már korábban említett személyekkel hitelesítették. A telekösszeíráshoz két függeléket is csatoltak. Jelen esetben, ezek az említés szintjén kívül nem képzik elemzésünk tárgyát. Mindkét függelék végén az összeírást vezető Schneburg báró és a telekkönyv írója Joannes Georgius Kuboczy rationista aláírása és hitelesítő pecsétje található. Az 20 Az összeírásból nem derül ki, hogy az erődvárosban telektulajdonnal rendelkezők többsége mivel foglalkozott. 21 A telekleveleket 1687-1703 között a császári telekkönyvi hatóság, attól kezdve a városi telekkönyvi hivatal adta ki a városi tanács engedélyével. Rózsa Miklós Dr.: Ingatlan- tulajdon és telekkönyv Kanizsán a török alóli felszabadítást követő évtizedben. Nagykanizsa Honismereti füzetek. 1995. 10. 170
