Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
helyét: „Ezt az erődöt kiválóan helyezte el a szemben lévő párjával együtt, és így a két erőd ágyútüze keresztezi egymást.” A Vauban erődépítészeti elveit jól ismerő szerző ezáltal megerősíti a báró helyzetfelismerő képességét. Az európai erőd egyébként három lövegsort foglal magában, amelyek közül kettő fedetlen, egy pedig egy galériás beépített ágyúüteg volt. Ez utóbbi használhatóságát elemezve, a szemléző hadmérnök kifejezi kétségeit is: „Ez utóbbi belül kiváló kőművesmunka és elég nagy hely van az ágyúk kezelésére is. Ugyanakkor egy komoly hátrányt is felfedezhetünk: elég egy vagy két ágyúlövés és a galériák megtelnek füsttel, amely elvakítja a tüzéreket, akik néhány percig szünetelniük kell a tüzelést, amely azért is hátrányos, mivel a célpontok gyorsak és mozgékonyak.”70 Ezen meggondolások után, az ismeretlen szerző javasolja a mellvédek és kapuhidak megerősítését, amelyeket a védelem gyenge pontjainak tartott. Az erőd bejárata és a vízutánpótlás megoldása jelentik számára a legnagyobb problémát: „Az erőd kútjának vize egy külső, részben fedetlen vízvezetéken keresztül érkezik. Nagyon könnyen megszakítható és más irányba vezethető a víz. Mindenképpen hasznos lenne egy víztároló ciszterna építése. Az erőd bejárata mellett található kaszámyaépület, hasonlóan a világítótorony erődjéhez könnyű fedezéket biztosít a támadó ellenségnek.”71 Tott báró európai oldalon álló erődjével szemben lévő párja értelemszerűen a Boszporusz ázsiai partján helyezkedett el. Ennek szinte ugyanazok voltak az előnyei és hátrányai, mint az európai erődnek. Az építmény négy egymás felett elhelyezkedő lövegsorból állt, amelyek a szerző látogatása idején nem is tartalmaztak ágyúkat. A jelentésből kiderül az is, hogy az erőd még nem készült el teljesen, és a végső simítások az előző háború után, valószínűleg a báró távozása miatt félbemaradtak. A beépített galériás lövegsoroknál szintén hiányolta a füstelvezető szellőző nyílásokat, amelyek akadályozták az ágyúk folyamatos tüzelését. A korabeli feketelőpor használatakor keletkező füstmennyiség nagy problémát jelentett a szűk, belső terekben. A külső emelt ágyúállásoknál ez a probléma értelemszerűen nem állt fenn és viszonylag magas helyzeti előnyük miatt az ellenséges ágyú- tűztől sem kellett tartaniuk. A jelentést író hadmérnök javasolta a mellvéd magasságának csökkentését, hogy az ott elhelyezkedő ágyúkkal könnyebben lehessen lőni. Jó szemmértékkel észrevette egy kis dombocskát is az erőd közelében, amelyet valószínűleg az építést előkészítő földmunkák idején hordtak oda a báró makedón munkásai. Ez a felesleges domborzati 70 Uo. 107. 71 Uo. 107. 148
