Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
La Fitte-Clavé jelentése elég kritikus hangvételben ábrázolja a Dardanellákon található erődítmények helyzetét. Szarkasztikus stílusa sokban hasonlít Tott báró emlékiratainak hangvételéhez, amely nem sokkal a jelentés elkészülte után került nyomdába. Természetesen a francia hadmérnök tíz évvel későbbi véleménye az erődítmények helyzetéről nem kisebbíti Tott báró történelmi jelentőségű tetteit az orosz-török háború legkritikusabb időszakában. Az oszmán védelmi rendszer gyenge pontjainak kihangsúlyozása, különös tekintettel a hanyag igazgatásra politikai szempontból fontos: ezáltal kihangsúlyozza a tengerszorosok komplex problémarendszerét, amely az 1780-as évek viszonylag eseménytelen időszakában a ver- sailles-i kormányzat számára új perspektívákat nyit. Ne felejtsük el, hogy ekkor már a haditengerészeti minisztérium befolyásos körei egyre nyíltabban latolgatták, hogy az Oszmán Birodalom mely részeinek elfoglalásából húzhatna hasznot a francia külpolitika.67 A 19. századi francia kormányok is fontos szerepet tulajdonítottak a Dardanellák tengerszoros védelmi kérdéseinek és időről időre felmérették az ott található erődítmények jelentőségét. A levéltárak kartondobozaiban található számos kéziratos jelentés mellett találhatunk olyan útleírás értékű szövegeket is, amelyeket könyv formájában is kiadtak az egzotikus katonai témák iránt érdeklő olvasók számára. Ide sorolható a levantei francia konzulátusok és kereskedelmi kirendeltségek ellenőrzésével megbízott Félix de Beaujour 1829-ben megjelent „Katonai utazás az Oszmán Birodalomban” ( Voyage militaire dans l’empire othoman) című munkája. E diplomáciai szolgálatban álló katonatiszt a korabeli Oszmán Birodalom jelentős területét bejárva számos érdekes védelempolitikai megállapítást tett ebben a munkájában. Tott báró munkája talán azért is felkelthette az érdeklődését, mivel néhány évtizeddel korábban ő is hasonló közel-keleti diplomáciai kiküldetésben vett részt a levantei és barbáriai francia kirendeltségek ellenőrzése és megreformálása során. Amint a következő szövegrészlet jól mutatja, Félix de Beaujour Tott báró erődjeinek vizsgálata utáni véleménye sokban hasonlít La Fitte-Clavé-jéhoz: „Tott báró erődje, amely az európai oldalon az Eléonte-fok felett található és a két régebbi erődöt támogatja nem más, mint egy-egy 13 löveges a bejáratánál külön megerősített üteg, amelyet négy kis torony szegélyez. Az erőd egy magas csúcson, a tengerszoros bejáratával szemben áll, a Rhétée-fokkal átellenben. A védmű sehonnan sem megközelíthető és a behatoló hajók kénytelenek az elülső részüket feléje fordítani. Magasságánál fog67 Vö. François Charles-Roux: Le projet français de conquête de l'Égypte sous le règne de Louis XVI. Le Caire, 1929. 145
