Berecz Mátyás - Rémiás Tibor (szerk.): Végvár társadalma a korszakváltás idején - Studia Agriensia 30. (Eger, 2012)
TÓTH FERENC: Egy várépítő magyar emigráns Törökországban: François de Tott
Az orosz flotta Dardanelláknál tett 1770-es erődemonstrációja a modernkori egyetemes hadtörténet kevésbé ismert fejezetei közé tartozik. A különféle nemzeti történetírások eltérően mutatják be a jelentőségét. Érdekessége főleg abból adódik, hogy később a romantikus utazók szinte megkerülhetetlen állomásává, illetve az I. világháború elején fontos hadműveletek központi területévé vált. Lord Byron még úszva kelt át e misztikus földrészeket elválasztó tengerszoroson, amelynek semleges státuszát később a világkereskedelemben érdekelt nagyhatalmak igyekeztek minden nemzetközi szerződésben garantálni. A hely katonai értelemben vett stratégiai jelentőségét pedig az 1915-ös év szomorú vérfürdője igazolta. Természetesen a korábbi korok is felismerték e természet által alkotott csodálatos védművek szerepét és igyekeztek a korabeli technikai adottságoknak megfelelő kiegészítő erődítményekkel megerősíteni azokat. A Tott báró által épített erődök újabb láncszemként kapcsolódtak azon erődítmények sorába, amelyek a tengerszorosokat bevehetetlenné tették. Milyen volt a báró által emelt védművek valódi katonai értéke? Milyen szempontok alapján készültek és mennyire feleltek meg a kor színvonalának? E kérdések megválaszolásához nagy segítséget nyújtanak azok a francia hadmérnöki leírások, amelyek néhány évtizeddel a báró működése után keletkeztek a helyszín részletes katonai feltérképezése során. Elsősorban az 1783-ben készült André-Joseph de La Fitte-Clavé féle leírásra59 és Félix de Beaujour későbbi megfigyeléseire60 támaszkodhatunk az erődök értékelésében. André-Joseph de La Fitte-Clavé (1740-1794) törökországi küldetéséré Auguste de Choiseul-Gouffier (1752-1817) nagykövetsége idején került sor. A Krím-félsziget 1783-ban történt Oroszország általi bekebelezése után a francia külpolitika ismét igyekezett feleleveníteni az Oszmán Birodalommal való katonai együttműködés hagyományát. Korábban már felajánlották az oszmán kormányzatnak, hogy fiatal török katonatiszteket képeznének Franciaországban, de az ajánlat nem talált kedvező fogadtatásra Konstantinápolyban. Ezután került sor Antoine Chabaud hadmérnök küldetésére 1783-ban, aki egy Eynard nevű geográfussal elkészítette Ocsakov és Hotin erődítményeinek részletes felmérését. Ugyanekkor a nagyvezír tüzérségi oktatókat kért a francia kormánytól. Ezután XVI. Lajos kormánya egy igazi katonai missziót küldött André-Joseph de La Fitte-Clavé kapitány 59 Service Historique de la Défense (Vincennes, a továbbiakban: SHD), série IM 1616 Reconnaissane militaire de la Fitte-Clavé (1784) 60 Félix de Beaujour: Voyage militaire dans l’empire othoman (2 vol.). Paris, 1829. 142