Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Előszó

ELŐSZÓ

Életemben meghatározó szerepe volt a váraknak és múzeumoknak. Gyermekkoromat szülőfalumban, Filkeházán töltve, nap mint nap láthattam a fü- zéri várat, amely egy sziklacsúcson állva vigyázta a hegyközi medence településeit. A romjaiban is impozáns vár megmozgatta fantáziánkat, és szívesen hallgattuk a falubeli öregek elbeszéléseit a füzéri és pataki várat összekötő alagútról, amelyet a hagyomány szerint Rákóczi ásatott, és menekülésre használhatták.

Ekkor még nem gondoltam, hogy a Debreceni Egyetem elvégzése után a pataki várban, a Rákóczi Múzeumban fogok dolgozni. Már az egyetemi évek alatt is itt töltöttem a múzeumi gyakorlatomat, és 1972-ben ismerősként kezdtem meg a munkát mint a néprajzi gyűjtemény kezelője és múzeumi népművelő. 1975-ig több száz tárgyat gyűjtöttem a Hegyköz, Bodrogköz és Tokaj-Hegyalja falvaiban, illetve adatgyűjtéseket végeztem a népi erdőhasználat és paraszti gazdálkodás témakörökben. Dr. Janó Ákos szakmai irányításával tanultam meg a muzeológia alapjait, rendeztem kiállításokat, köztük dr. Balassa Ivánnal a Hegyalja szőlészetéről és borászatáról. Sárospatakon tapasztaltam meg, mit jelent, ha egy múzeum várban, méghozzá a Rákócziak várkastélyában működik. A múzeum kiállításai és a „Bodrog-parti Athén” történelmi értékei iránt 1972-ben 171 000 látogató érdeklődött. Az ekkor készített szociológiai felmérés szerint a múzeumlátogatás motivációjában meghatározó volt a történelmi érdeklődés és a Rákóczi-család hagyományainak a megismerése.

1975-ben egykori tanárom, dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató hívására Szerencsre kerültem, és a Zempléni Múzeum igazgatójaként dolgoztam 1981-ig. A 17. században a Rákócziak birtokában volt szerencsi várban működő múzeum helytörténeti-néprajzi gyűjteménye mellett igazi különlegességnek számító képes levelezőlap kollekcióval rendelkezik. Az akkor több mint 650 000 darabból álló anyagot tanulmányozva ismertem meg felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékét. Több időszaki kiállítás mellett megrendezhettem a múzeum állandó képeslap történeti kiállítását, és könyvet írtam a témáról. A múzeumban volt lehetőségem folytatni a Zempléni-hegység és a Taktaköz néprajzi kutatását, s ennek során berendeztem az egyedülálló kabolás kemencével rendelkező komlóskai tájházat.

5