Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Az egri vár: valóságos és eszmei érték

hozzáépítették a korai északi várfal erődítési szerkezetéhez. így az épület és a várfalrész falszorost alkotott, melynek nyugati oldalán egykor egy öreg torony, azaz kaputorony állhatott. Később az emelet megépítésével két, egymással párhuzamos teremsorrá bővített reprezentatív lakótér alakult ki. A csúcsívesen kiépített, keresztboltozatos, díszesen faragott zárókövekkel ellátott folyosó az épület dekoratív elemét jelentette, mely elegáns ívein az emeleti traktus közlekedő folyosóját tartotta. A fölszinti helyiségek előtt az eredetileg 18 boltozatos szakaszból ma a megmaradt 8 nyugati boltszakasz látható. A boltozatok bordái a XV. század második felére jellemző karcsú pro- filúak. A megmaradt boltozatmezők zárókövei közül hat levél- és rozettadí- szítésű, egyet levelekből alakított torzfej, egyet pedig három kicsinyét szoptató kutya alakja díszít.

Az árkádos folyosó szoros kapcsolatba állítható a visegrádi északkeleti palota díszudvarának 1479-84-es évszámokkal datált késő gótikus kerengő- jével, ám korban még egy évtizeddel meg is előzi azt. Az egri püspöki palota hatalmas méretével, s a földszintjén húzódó csúcsíves folyosó homlokíveinek pazar ritmusával korában is az ország egyik legjelentősebb lakóépületei közé tartozott, ma pedig egyetlen épen maradt ilyen emléke Mátyás korának.

Az egri várban is megfigyelhetők a magyar várépítészet fejlődésének periódusai, a haditechnika változásához alkalmazkodó megoldások. A püspöki központot a XIII. század közepéig egyszerűbb cölöpépítmények, földvéd- művek vették körül, s ezek kevésnek bizonyultak a tatárok támadása ellen. IV. Béla király engedélye alapján 1248-ban Lampert püspök kezdte el az egyházi épületek védelmét biztosító kővár kiépítését. Az újabb kutatások szerint ekkor épülhetett meg a gótikus palota mellett alapfalaiban ma is látható 8x9 méteres belső méretű lakó- vagy öregtorony és a püspöki udvart védő támpilléres falrendszer.

Egy másik torony alapfalai a mai igazgatósági épület kapualjának mélyéből kerültek elő. A vár nyugati falán két toronycsonk maradt fenn: egy négyzetes és egy kör alaprajzú; mindkettőt a közelmúltban rekonstruálták. Ez a korai székesegyházat és a földszintes püspöki palotát magába foglaló körbezárt erősség lehetett a tatárjárás utáni várépítés kezdete.

A XIV. század második vagy a XV. század első felében mélyreható fejlődésen ment át a püspöki vár. A tőle keletre emelkedő domboldalon megépült a külső vár, az ún. „huszárvár”, ahol a lovasság szállásait, az istállókat és néhány egyéb gazdasági épületet helyeztek el. Ezzel próbálták csökkenteni a vár és domb közötti szintkülönbségből adódó hadászati hátrányokat (könnyen be

224