Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)

Megyei és városi múzeumi törekvések Egerben

Saját gyűjteményéből rendezhetett kiállítást a kazamatákhoz tartozó ágyútermekben, amely 1937. október 24-én nyílt meg.4

A két világháború közötti évtizedekben a város tekintélyes polgárai és vezetői belátták, hogy a „magyar Athén”- nek is nevezett Eger nem lehet meg egy városi múzeum nélkül. 1929 novemberében a Gárdonyi Géza Társaság elnöke, Kürthy Menyhért a múzeumról be- /. kép. Az Egri Vármúzeum szélve felhívta a figyelmet a régészeti

1925-ből származó pecsétnyomata emlékek mellett a néprajzi tárgyak és a

szőlőművelésben használt eszközök megmentésének fontosságára. Ő javasolta először az új intézmény helyéül a város tulajdonában lévő Buttler-házat. Trak Géza polgármester támogatta a múzeum gondolatát, és a város kulturális értékeinek a megőrzésén túl az idegenforgalmi szempontokat, és ezáltal a város anyagi helyzetének a javítását tartotta fontosnak.5

Az 1930-as években folyt a városi múzeum szervezése, épületének felújítása és az anyaggyűjtés, amelyhez a város költségvetéséből biztosítottak alkalmi összegeket. 1932-ben a polgármester a tudós ciszter tanárt, dr. Pataki Vidor Jánost, mint leendő múzeumigazgatót bízta meg az intézmény megszervezésével. 1933-ban egyre inkább az a terv került előtérbe, hogy a város a vármegyével együtt létesítsen múzeumot. Az Okolicsányi Imre alispán által is támogatott terv a városi képviselő-testület elé került, amely ezt a szervezkedési szabályrendelethez csatolva elfogadta azzal együtt, hogy a múzeum neve „Heves vármegye és Eger város múzeuma” lesz. Eldőlt az is, hogy a múzeumot mégsem a Halpiac téri iskolában, hanem a Káptalan (ma Kossuth) út 13. szám alatti polgári iskolában rendezik be. 1934-ben megtörtént az épület múzeumi célú felújítása.

4 KISS Péter 1987. 578-582.; BAKÓ Ferenc 1963. 9-11.

5 A továbbiakban KISS Péter és DANCZA János tanulmányai alapján foglalom össze a két világháború közötti múzeumszervezést. KISS Péter 1988. 318-331.; DANCZA János 1981. 219-242.

115