Petercsák Tivadar: Várak és múzeumok - Studia Agriensia 29. (Eger, 2010)
Eredmények és gondok az egri vár műemléki rekonstrukciójában
A székesegyház romjait 1925-ben Pataki Vidor kezdte kutatni, majd 1965-től Kozák Károly, az utóbbi évtizedben pedig Fodor László régész* végzett ásatásokat a területen. Az idén befejeződött kutatások feltárták egy X-XI. századi temető leleteivel hitelesített keresztelőegyház, rotunda alapfalait, amely méltán tekinthető a Szent István korabeli egri püspökség első templomának. A XI-XII. században épült meg a román kori székesegyház, amelyet a tatárjárást követően gótikus stílusban építettek újjá. A XIV-XV. századi bővítések után alakult ki a kápolnakoszorús, késő gótikus csamoktemplom, amely az 1552-es ostrom következtében elveszítette egyházi funkcióját. A feltárt romok bemutatására Sedlmayr János készített terveket, amelyek alapján az 1960-as évek közepén történt meg a helyreállítás. Ennek alapvető célja az akkor még egyértelműen meghatározható épületrészek és műformák rögzítése volt időtálló anyagból, továbbá a terek érzékeltetése csekély ráfalazással. Az építési periódusoknak megfelelően többféle kiegészítést alkalmaztak: különböző színű műkő, műkő kváderek, betonba rakott terméskő, nagyoltan bárdolt siroki kő. A fenti elvek alapján végzett helyreállítás már akkor is magában hordozta az eredetileg belső térbe épített faragott tufakövek pusztulásának veszélyét. Mivel az akkori elvek és lehetőségek más, jobb megoldást nem kínáltak, a kiegészítésként alkalmazott műkő volt hivatva hosszabb távon megőrizni az épület műformáit. Már az 1980-as évek végén látszott, hogy a romterület állapota válságosra fordult. A múzeum 1990-ben hívta fel az OMF figyelmét a székesegyházi falegyüttes rohamos pusztulására. Az első helyszíni szemlén, 1990. március 28-án az OMF műszaki és tudományos igazgatója mellett tervező, vegyész, 4. kép. Az egri vár középkori székesegyházának falai 2000-ben * nem azonos a statikussal! 105
