Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK KÉSZÍTŐI - A bútorfestők
A bútorfestők Ez a része a dolgozatnak az asztalosokról szóló fejezetben is helyet kaphatott volna. A népi bútorzat történetében a festett bútor jelentősége indokolja elsősorban az önálló egységként való tárgyalást, hiszen nem különálló tevékenységről van szó. A bútorpingálást, virágozást, tulipánozást legtöbbször maga az asztalos végezte és a népnyelv ezért a „ virágos asztalos ” névvel illette az ilyen munkához értő mestert.200 A festőasztalosok között a XVII-XVIII. században mégis végbement egyfajta szakosodás. Ezt azonban nem a bútorkészítés, hanem a templomok festett famennyezetének készítése eredményezte. A nagyobb feladatot jelentő templomi asztalosmunkát általában nem egy, hanem legalább két mester végezte. Erre utal a megyaszói templom egyik táblájának felirata,201 és ezt bizonyítja a szentsimoni templom táblaképe is. Ez utóbbi latin nyelvű szövege a készítőkről tájékoztat: „E művet készítettük Isten dicsőségére mi Lévay István és Comaromy István asztalosok 1650-ben okt 26.-án ”202 A felirat melletti táblákon az egyik kézben szekerce, a másikban virág jelzi, hogy a mesterek egyike a famunkát, a másik pedig a festést végezte. Az asztalos a famunka mellett tanulmányai, inasévei alatt a festés technikáját is kitanulhatta. A különböző földfestékeket már a XVII. századtól kezdte felváltani a kereskedőktől beszerezhető porfesték, a tempera. Ennek kötőanyagaként csont-vagy kazeinenyvet használtak. 1 liter vízhez 6 dkg enyvet adtak, majd forráspontig hevítették. A forrást úgy kerülhették el, ha az enyves oldatot vízfürdőben melegítették.203 A forró vízben az enyv teljesen feloldódott. Ezt az enyves vizet keverték össze tálakban, tányérokban a megfelelő színű és mennyiségű porfestékkel. Az elkészült festék tetszés szerint hígítható volt vízzel, és száradás után is oldható volt vízben. Ez a tulajdonsága lehetővé tette, hogy az esetlegesen nem tetsző, vagy elrontott részeket kijavítsák. A kész mintázatot azonban víztaszítóvá, tartósabbá kellett tenni, ezért olajkencével vagy viaszos gyantával 200 K. CSILLÉRY Klára 1972. 58. 201 SZABADFALVI József 1980.20. 202 „HOC OPUS EDIFICATUM EST IN HONOREM DEI PER NOS MENSATORES STEPHANUM LÉVAY ET STEPHANUM COMAROMY IN ANNO 1650. DIE 26. OCTB” DOBOSY László 1992. 44. 203 SZŐNYI István 1976. 24. 89
