Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A NÉPI LAKÁSKULTÚRA FAFARAGÓK, ASZTALOSOK ÁLTAL KÉSZÍTETT KIEGÉSZÍTŐ TÁRGYAI
A NÉPI LAKÁSKULTÚRA FAFARAGÓK, ASZTALOSOK ÁLTAL KÉSZÍTETT KIEGÉSZÍTŐ TÁRGYAI A paraszti lakóház viszonylag kevés bútordarabbal rendelkezett. Jóval nagyobb azoknak a tárgyaknak a száma, melyek a szoba-konyha meghatározott helyén - állva vagy éppen függesztve - hozzátartoztak a lakberendezéséhez. Ezek részletes tárgyalására e tanulmány nem hivatott. Van azonban a tárgyaknak egy olyan köre a paraszti lakóházban, melyeket ugyanazok a specialisták, háziiparosok, kézműves mesterek készítettek, mint a bútorzatot. így ezek a tárgyak szerkesztési elveikben, díszítésükben, festésükben, faragásukban a bútorokéhoz hasonló megoldásokat mutatnak. Ezeket a főleg díszítésre használt tárgyakat készítőik a paraszti lakáskultúra ízlésvilágát jól ismerve készítették el, hiszen csak így számíthattak szélesebb vásárlói körre. A korszakonként és tájanként változó lakáskultúrában olyan kiegészítőkre volt kereslet, illetve szükség melyek a paraszti szemléletmód szerint harmonizáltak a bútorzattal. Palóc vidéken a pásztorok készítette faragott padtámlák szinte mindegyike önálló kompozíció volt. A bútorzatba való beépítése mellett néhány helyen faliképként is találkozhattunk ezekkel a munkákkal a XX. század elején.146 A lakószobák elmaradhatatlan tárgya volt a tükör, fali és kisebb álló változata egyaránt. A falitükröt az ajtóval szemben, általában a két ablak között, kissé előre döntve helyezték el. A XIX. század első felében használt faragott falitükrökből kevés maradt fenn. A pásztorfaragók viszont az északi területeken a borotválkozó tükrök remekeit készítették. A XIX. század második felében jelent meg az aranyozott gipszrámás keret, de szélesebb körben terjedtek el a század második felétől az asztalosok, képkeretezők, majd bútorgyárak által készített sötétbarna keretű, tetején toronydísszel, gombokkal, oldalain esztergált féloszlopokkal díszített vásári darabok. A népi lakáskultúrában a XIX. század második felétől jelentek meg Eszakkelet-Magyarországon a függönyök, firhangok. Legtöbb helyen egyszerűen madzagra vagy függönypálcára függesztették, melynek két végét esztergált gomb zárt le. Jó néhány faluban azonban elterjedtek a festett, díszes függönytartók vagy firhangládák. így Átányban is, ahol sokszor kékre 146 PM 67. 10. 3. Gyurkó Pál készítette 1935-ben. 69
