Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Asztalok
A festett lócákat, karosládákat is legtovább a Sátoraljaújhelyhez közeli Pusztafalun készítették, ahonnan még 1940-ből is ismerünk annós, datált darabokat.136 Asztalok Elsődlegesen az étkezésnek biztosítottak helyet ezek a bútorok, melyeknek a helyhez kötött változatát, a tulajdonképpeni asztalt és alkalmi típusait, az asztalszéket és a bakos asztalt használták Eszakkelet-Magyarországon is. Az asztal meghatározó bútordarabja a háznak. A paraszti gondolkodásban a ház helyiségeit lakóhellyé az asztal jelenléte tette, ahol asztal nem volt, abban a szobában nem laktak.137 A helye a szent sarokban volt, és ennek megfelelően használatához sokféle szokás, hagyomány kötődött. A palócoknál a nők nem is ülhettek mellé, és a férfiak ülésrendje is - a családban elfoglalt szerep szerint - meghatározott volt. A korlátozásokkal, munkatilalmakkal függött össze, hogy nem volt olyan mértékű a használata - így kopása sem -, mint a ház többi bútorának. így a régebbi formák viszonylag sokáig megmaradtak, melyek közül a gótikus terpeszlábú típusnak volt nagyobb hagyománya területünkön. Jellegzetesek a palócok lakta falvakból származók, de például Heves megye déli részén az egykori használatával kapcsolatos kérdések tisztázásához még további vizsgálatot szükségesek. Az asztalok elkészítése speciális szaktudást igényelt, melynek érdekes bizonyítéka, hogy az egyébként famunkával - ácsolt ládák, székek készítésével is - foglalkozó mátrai, szuhahutai faragók az asztalokat hivatásos iparosoktól szerezték be.138 Az asztalosok a terpesz- és kecskelábú asztalok készítésével - más típusokra való áttérés miatt - a XIX. század során fokozatosan felhagynak, ezeket specialisták készítették a továbbiakban. Bélapátfalván és környékén több asztalkészítéssel foglalkozó specialista is dolgozott, melyet a gyűjteményekben fennmaradt darabok bizonyítanak. Név szerint ismerjük közülük Balogh 136 HÓM NA. 3848. PETERCSÁK Tivadar 1988. 672-673. 137 FÉL Edit - HOFER Tamás 1997. 352. 138 K. CSILLÉRY Klára 1997. 401. 65