Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Ülőbútorok

45. kép. Karos lóca. Mikófalva. DIV N. 67. 37. 1-2. (Fotó: Lónyai Györgyné)

széles körben használtak a lócahátakon a többi - a székeknél már említett - motívumok mellett.

A legszebb nógrádi lócák több faragott táblát is tartalmaznak. A legismertebb a - hét táblát tartalmazó - Lőrinc Pál juhász által Karancskesziben készített darab. A táblák jelentését a készítő értelmezésében is lejegyezték, melyről a Néprajzi Múzeum ismeretterjesztő filmet is készített.129 Bár a fent említett mikófalvi lócát is az 1960-as évek közepéig használták, és a XX. század első évtizedeiből még viszonylag sok datált darabot őriznek a gyűjtemények, a lakóházak többségéből az első világháborút követően fokozatosan tűntek el a faragott ülőbútorok, a második világháború után készítésük már ritka kivételnek számított.

Az asztalosok által készített ládák egy sajátos típusa apadláda vagy kanapé. A lócaszélességü, tehát viszonylag keskeny láda teteje volt nyitható, mely egyúttal ülőfelületként is funkcionált. A karos lócához hasonlóan háttámlával, karfával illetve könyöklővel készült, melyek a láda négy lábához csatlakoztak.

A XIX. században a szoba virágos bútorainak stílusában is díszítették. Egy Noszvajon gyűjtött darab támláján piros rózsák láthatók - a rózsaszín- zöld-fehér színnel festett növényi motívumok mellett - sötét alapon.130 A legkülönbözőbb tárgyakat tartottak ezekben. Az említett láda belseje rekeszekre osztott és egykori tulajdonosai ruhák, később élelmiszerek tárolására használták. Festés nélküli, mívesen faragott darabot gyűjtöttek Hevesen,131 melynek kicsúcsosodó támlájának közepén áttört szív, alatta és fölötte karcolt szív mo129 NM. 56.41. 14-20.

130 DIV N. 75. 19. 1.

131 HMK. 99. 2. 6.

63