Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Ülőbútorok
tenként szíjjal kötötték. Támlás és támla nélküli változatok egyaránt ismertek. Kisnánán a bükkfából készült karszékek ülőlapját /osztásból kötötték. A díszítés visszafogott, a háttámla felső lécén fut végig egy bevagdalt sor. Me- gyeszerte készültek a lécvázas székek gyerekek számára is, kisebb ülőfelülettel, hosszabb lábakkal.120 A XIX. század második felétől honosodott meg a lécvázas szerkezetű székek kávaerősítésű, deszkaüléses formája, elsősorban az asztalosok révén.121 A palóc faragók is előszeretettel alkalmazták ezt a formát, melynek háttámlájába illesztették be az áttört faragással ékesített lapokat. A Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteménye két ilyen típusú széket is őriz 1880-ból Mikófalváról. Az egyik díszítménye egyetlen kétfejű sas, fején koronával, mely a tábla egészének uralkodó motívuma. A másikon apróbb figurák: két egymással szembe néző kutya, az egyik hátán madár ül. Alattuk csillag, felettük szív ábrázolás, melynek közepén olvasható a készítés évszáma.122 A szív két oldalán karcolt cserepes virágok. 43. kép. Támlás szék, karszék. Mikófalva. 44. kép. Támlás szék, karszék. Mikófalva. DIV N. 55. 35. 1. (Fotó: Lónyai Györgyné) DIV N. 55. 36. 1. (Fotó: Lónyai Györgyné) 120DIVN. 69. 19. 1, illetve 69. 21. 1. 121 K. CSILLÉRY Klára - BALOGH István 1987. 580-584. 122 DIV N. 55.35. 1,55.36. 1. 61
