Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Fekvőhelyek
Fekvőhelyek Az alvásra, pihenésre szolgáló bútorok jelentős része házilag készült. Ebben a fejezetben elsősorban az ágyakkal foglalkozunk, bár nem csak ezeken aludtak. A családban - életkor és nem szerint - változott, hogy a földre vetett szalmazsákon, az istállóban, a kemence sutjában, a lócán, pádon vagy éppen valamely típusú ágyban hált valaki. A palócoknál hosszú ideig használatban volt az ágyszék, mely a parádi Palóc-házban ma is látható. Ez nem egyetlen szerkezet, hanem két négylábú bakra fektették keresztben a szalmazsákokat tartó deszkákat. A XIX. században széles körben használt dikó már egybeszerkesztett, négy lábon álló deszkakeret, melynek alján kivehető deszkalapokra tették a szalmazsákokat. Ez a típus készült kerekes változatban is, melynek segítségével napközben az alacsony fekvőhelyet be lehetett tolni a magasabb, festett nyoszolya alá. Általánosan használták az ugyancsak dikónak nevezett másik típust, melyeknél a lécvázat gyékénnyel, csuhával, vesszővel vagy szalmával kötötték, szőtték, illetve fonták be. A XVII. század első felétől a vármegyei limitációkból vannak adataink az asztalosok által készített nyoszolyákra vonatkozóan, melyek egy- és kétszemélyes változatait festve és festetlenül is kínálták.96 1696-tól fordul elő a területről származó árszabásokban a szuperlátos vagy mennyezetes ágy, melyet az előbbiekhez hasonlóan festve is árulták. Ez azonban a parasztságnak csak igen szűk köréhez juthatott el, használatáról igen kevés adattal rendelkezünk. Az ágyak a XVIII. század végétől kerülnek be a parasztságnál - K. Csilléry Klára szóhasználatával élve - a presztízsbútorok közé. Előbb a vagyonosabb rétegek körében válik szokássá, hogy a kelengyebútorok sorába az asztalosoktól rendelt nyoszolyát is beillesszék. A mesterek jól kihasználták a lehetőséget, s az ágyak díszítését a festett, menyasszonyi ládák stílusához igazították. A vörös, fekete márványozással alapozott, virágos darabok egész Heves megyében elterjedtek Tamalelesz- től, Egerszalókon át egészen Boldogig, de kedveltek voltak Mezőkövesd környékén is. A XIX. század elejétől a kéttornyú és az egytomyú nyoszolyák említésével is találkozhatunk a levéltári forrásokban.97 Az előbbi a ritkább, az utób96 BAZMLS. IV. A. 1001/b. 98. 275, BAZM. IV. A. 501/b. XVI. I. 15. 97 ZÓLYOMI József 2000. 73. 54
