Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - A téka

A saroktéka a szent sarokba került, és ennek megfelelően díszítése is nagy hangsúlyt kapott. Festése harmonizált a többi bútoréval és a készítők is gyakran ugyanazok voltak. Az alapszínek és a virágmotívumok térben és időben való elterjedtségéről Északkelet-Magyaror- szágon a ládákhoz hasonló megállapításokat tehetünk.

Jellemzők a virágdíszek, melyek főként a szekrény egyetlen ajtaján jelentek meg. Az ajtó általában nem sík, közepe mélyebben ül, elválik a deszkakerettől, és ez a sajátos tagoltság hangsúlyozza az itt elhelyezett főmotivumot, mely általában egy nagyobb csokor, szemben a kereten, illetve sarkokon lévő sorban elhelyezett apró virágozással.

Az ajtó közepének mélyebb felületét csapott szegőlécek vagy fűrészelt ívek veszik körbe. Sok esetben került a téka tetejére is fűrészelt, festett díszítés, mely katolikus vidékeken keresztben csúcsosodott ki, másutt virágmotívumot formázott.76

A párhuzamos elrendezéssel a saroktékák is háttérbe szorultak, és a korábban is használt faliszekrény vált keresettebbé, melynek oldalai is láthatók voltak. Festésükben, Heves megyében a XIX. században elterjedt, a ládákon, nyoszolyákon is alkalmazott alapozást figyelhetjük meg, a vörös alapon fekete tussolást.

Egy 1872-ben készült darabon a hátlap kivételével valamennyi felület a fenti módon színezett, virágozás azonban csak az ajtaján látható.77 A megye északi részéről nincsen tudomásunk a XVIII. századból származó - paraszti használatára vonatkozó - adatokról. Neve a XIX. századtól fordult elő gyakrabban78 a levéltári forrásokban. A palócoknál később jelent meg, mint a terület más részéin és használata a vagyonosabb rétegeknél volt jellemző.

32. kép. Vakablak ajtóval a lakóház szobájában. Makiár, 1957. DIV F. 7106. (Fotó: Bakó Ferenc)

76 DIVN. 75. 18. 9.

77 NM. 2001. 27. 1.

78 ZÓLYOMI József 1984. 11.

49