Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Az állószekrény

festett ládák tetejére korábban nem tettek semmit. Erre nem is volt lehetőség, hiszen ezeknek a daraboknak a teteje nyílt, ezért a tetejük is faragott illetve festett volt, a bútor önmagában volt lakásdísz.

Az egyszínű sublótokra a polgárság már régóta helyezett dísztárgyakat. Paraszti használatban a komód kezdetben a ládák helyére a díszágy végébe került, majd több faluban, például Átányban a szoba fő helyére, az utcai falra a két ablak közé tették. Tetejét külön erre a célra készült terítővei takarták le, és katolikus vidéken erre kerültek rá a búcsúkban vásárolt kegytárgyak, szenteket ábrázoló szobrok, feszület stb., és mintegy házi oltárként funkcionált. A reformátusok és más vallásúak pedig családi emlékeket, ünnepi használati tárgyakat, edényeket, poharakat, tükröket és más díszesebb darabokat helyeztek el rajta meghatározott — sokszor szimmetrikus - rendben.

Az állószekrények között szólnunk kell az elején nyitható egy- vagy kétajtós ruhásszekrényekről. A polgári-, nemesi használatban nagy múltra visz- szatekintő típus a barokk kor ruháinak az akasztva, függesztve történő tárolása miatt vált szükségessé. Terjedése a német nyelvterületen is különböző időszakokban ment végbe. Alsó-Szászországban és Bajorországban már a

XVII. század végén előfordult a parasztházakban, Felső-Ausztriából pedig a XVII-XVIII. század fordulójáról ismertek a legkorábbi darabok, de általánosan csak a XVIII. század folyamán tudott érvényre jutni a ruhásszekrény az osztrák parasztságnál. Linztől délre, illetve Hausdruckvierteiben a XVIII-XIX. század során virágzott a bútorművészet, mely különleges színeivel, barokk formáival és virágokat, vallási jelképeket ábrázoló motívumaival vált kiemelkedő jelentőségűvé.73

Szemben a német nyelvterülettel, a térségben csak a XIX. század derekán jelennek meg az első akasztós szekrények és a XX. században terjednek el a parasztság szélesebb körében. Ebben az időszakban már a polgári stílus hódít, így az említett német-oszták bútorfestéshez hasonló díszítés nem jelenhetett meg a térség magyar parasztságának akasztós szekrényein.

A Heves megyébe a XVIII. században Aldebrő, Nagytálya, Márkáz községekbe betelepült németek azonban már magukkal hozták ezt a bútordarabot, illetve használatának, díszítésének hagyományát. A XIX. században a német telepesek és leszármazottaik lakáskultúrájának már része volt a fennálló, akasztós szekrény. Az egyszínű, polgári bútorokra való áttérés azonban a néme73 EULER Andrea 2001.

47