Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTOROK TÍPUSAI ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÜK - Az asztalos készítette láda

Az asztalos készítette láda Az ácsolt láda névhez hasonlóan ez is a tudomány által használt elnevezés, mely a készítési mód szerint különbözteti meg a ládatípust. Az asztalos tech­nikával készült láda nagyobb szaktudást igényelt, mint az ácsolt, ezek álta­lában tanult kézművesek munkái. Területünkön gyalult fenyőfadeszkákból készültek, melyeket a sarkokon faszögekkel vagy fecskefarok fogazással il­lesztettek össze. A teljesen sima, összefüggő felületek - az oldalak és a láda teteje - kínálták a lehetőséget a festésre, mely a bútordarabot általánosan jel­lemezte. A népi szóhasználat a kezdetektől ezt a típust értette a láda kifeje­zés alatt, de általában valamilyen jelzővel kapcsolták össze. A megyei mú­zeumok nyilvántartásában leggyakrabban tulipános (Boldog), virágos (Eger), rózsás (Párád), menyasszonyi (Mikófalva), kelengyés (Egerbocs) jel­zős összetételben szerepel. A felsoroltak mutatják, hogy neve a funkcióval, illetve a díszítéssel volt kapcsolatos. Hazánkban a nemesség és a városi polgárság körében jelent meg első­ként, de már a XV-XVI. század folyamán eljuthatott a módosabb paraszti rétegekhez is, bár nagyobb számú használatát a XVII. század második felé­től datálják. Kelengyés ládaként való elterjedésének üteme különböző volt. A palócok lakta falvakat a kedvezőtlenebb földrajzi adottságok miatt las­súbb gazdasági fejlődés jellemezte a török háborúk után. Azt a nézetet azon­ban, hogy ezeken a területeken az asztalosbútor megjelenése a népi lakáskul­túrában jelentősen késett volna, az újabb kutatások megcáfolták.49 A XVII. századtól a jobb módúaknái, a XVIII. század közepétől pedig még szélesebb körben tartozhatott bele az asztalos készítette láda a lányok ke­lengyéjébe. Megvásárlása jelentős kiadást volt, így nem véletlen, hogy észa­kon az olcsóbb, kisebb méretű ládákkal találkozhattunk. Egy Egerbocson gyűjtött darabot50 kisláda-ként határozott meg egykori tulajdonosa. A láda, mely 1850-ben készült, nem a korszakban használt festett bútorokhoz képest volt kisebb. Méretét az ácsolt ládákéhoz viszonyították, melyek mellett való­ban eltörpült. Az említett darab 97x46x46 centiméteres méretei mellett egy, ugyancsak itt gyűjtött ácsolt láda 100x60x104 centiméteres volt.51 49 K. CSILLÉRY Klára 1997. 354. 50 DIVN. 72. 10. 1. 51 DIVN. 75. 25. 1. 34

Next

/
Thumbnails
Contents