Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

ÖSSZEGZÉS

XVIII., sőt valószínűleg a korábbi évszázadokban is. A vármegyei Imitációkban szerepelnek a festett ládák és a „paraszt eöreg” szekrények a XVII. században is. A menyasszonyi ládák a falusi közösségek egyik legjelentősebb eseményében, a házasságkötésben betöltött szerepük miatt a XVIII. század előtt is különös gonddal készített bútorok lehettek, melyek korábban ácsolt, majd asztalostechnikával készültek. Sajnos a XVII. századból csak említés szintű adatok vannak a forrásokban. A XVIII. századból, különösen a második feléből azonban már több példány is fennmaradt, melyeknek a területre jellemző stílusa, készítésmódja volt. A kutatás során vizsgált dokumentumok arra engednek következtetni, hogy ez a tárolóbútor vált a paraszti lakóház első sajátos, helyi stílust tükröző darabjává. Helye meghatározott volt a lakótérben, melynek a tüzelőberendezés elhelyezésétől függően alakult ki a sarkos vagy diagonális elrendezése. A szekrényekből viszonylag kevés „ annós ", évszámos darab maradt fenn a területről. Ennek divatja hamarabb terjedt el a festett asztalos készítette ládáknál, mint az ácsolt darabok esetén. Az ácsolt ládáknál különösen jellemzőek voltak a Gömörben készült kelengyés ládák emberábrázolásai.

A népi bútorzat változásának két nagy periódusa volt a vizsgált XVIII. századtól a XX. század elejéig terjedő időszakban. A XVII. század végén jelent meg a festett bútor a parasztság egy szűk rétegénél. A XVIII. században az ácsolt és a festett bútor párhuzamosan van jelen a népi lakáskultúrában. A házilag barkácsolt és a specialistáktól vásárolt darabok mellett megjelenik a festett, vásári asztalosbútor. A XIX. század a festett bútor elterjedésének időszaka, melyet a század végén az egyszínű asztalosbútor illetve a gyári bútor megjelenése kezd visszaszorítani. Az országos folyamat észak-magyarországi sajátosságait számtalan új forrásra építve vizsgálta, és mutatta be a dolgozat.

A népi bútorzat változása a lakáskultúrában térben és időben sem egyszerre ment végbe Északkelet-Magyarországon. A menyasszonyi ládákat például a lakodalmi szokáskörben betöltött szerepük és az ezzel kapcsolatos pozitív érzelmi tartalom miatt sokáig használták, nehezen váltak meg tőlük, de a gyermekeik kelengyéjét már az újabb stílusú darabokban gyűjtötték.

A palócok körében tovább tartott az ácsolt ládák divatja, mint a terület más tájain. Ez azzal is összefüggött, hogy - főleg Nógrádban - a lakóház többi bútorának díszévé a faragás és nem a festés vált. A „ Palócföld” népének konzervatívabb, a hagyományokat jobban megőrző szemléletére a bútortörténet több korszakából is tárt föl jellegzetességeket a dolgozat. A XIX. század végén az ácsolt ládákat még eladhatóvá tudták tenni azzal, hogy festeni kezdték az asz155