Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTOROK ÁRAI, KERESKEDELME
Termék neve Ára Középszerű Láda festett f. - 70 Kisebb zöld Láda pléhestül f.-50 Egy öreg négy részre osztott 3 singnyi Ablak rámát tölgy és Veres fenyő fából f. 2. Sindelynek Ezerét Kassán Bánfainak f. 9. Itt valónak f. 2.50 Helyben falun f 1.30 Egy Gerendának való fenyőfa f. -24 Tölgy fa gerenda f. -36 Egy Talpfának f. - 12 Egy Mester gerenda f. 1. Leczek bokra Kassán hosszúnak f. - 4 A Rövidnek Kassán f - 1 Szarufának bokra f -18 Az árszabásban az asztalosok áruinak széles skálájával találkozhatunk, melyek feltehetően a legkeresettebb daraboknak számítottak a korszakban. Az asztalostermékek kereskedelme kapcsán érdemes megvizsgálni azok árát, a XVII. század végének árviszonyaihoz képest. A XVIII. század első felében a pénzügyi hatóságok és hivatalok magyar vagy kurta forintban számoltak,367 amely száz dénárral volt egyenlő. A dénárt rézből verték, melyből öt volt egyenlő egy garassal. Az ezüstből vert há- romkrajcárost nevelték garasnak. Egy forint hatvan krajcárból állt. Az 1696-os iratban 80 forintot szabtak az alföldi nagy ökörnek párjáért, míg a középszerű marha párja 60, egy fejőstehén 26 forint volt. Egy pár hizlalt kappan 60, egy pár tyúk 24 dénár. A disznóhús fontja 6, a hájnak 9, a juhtúróé ugyancsak 9, míg a vaj iccéje 27 dénár volt. A szíjgyártók egy paraszt hámot 1 forint 20 dénárért, egy paraszt kengyel szíját 50 dénárért, míg egy istállóbéli paraszt kötőféket 30 dénárért adhattak. A szerszámok közül a kovácsok limitációjában egy béresnek való faragó fejsze 36, egy szecskametélő kapa ugyancsak 36, egy fűkasza 50, míg egy sarló 6 dénárét szerepelt. A paraszti viseletek közül egy vásári, cifranélküli férfíködmönt 3 forintért, míg ezt cifrázva — azaz hímzéssel, rátéttel díszítve - 3 forint 60 dénárért kínálhatták. Ez az ár pontosan megegyezett az árszabásban szereplő egyik legdrágább bútordarab, a hársfából készült fiókos asztal árával. Ugyanennek a cifrázott fér367 EMBER Győző 1989. 665-667. 146
