Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Sátoraljaújhely

voltak a XIX. században. Előbb Albertusz Sándor, majd Stuller György. A helyiek tőlük tanulták meg, „nézték le” a karszék készítését. „Albertusz Sándor nem csinált villát. Karszéket csinált. Gyöngyösre vitte eladni ötöt-hatot is felkötött a hátára oszt vitte. Még hatvan krajcárért is csinálta. Volt Dorogházán egy zsidó, most Szécsény- ben lakik, annak még van tőle”.m

Még az 1940-es években is 45 specialista faragott eladásra Szuhahután, termékeiket mintegy 200 településen, 40-60 kilométeres körzetben értékesítették.331 332

Bár a faeszközök készítésére leginkább Szuhahuta lakossága szakosodott, a Mátra szinte valamennyi településén - a földrajzi adottságok miatt - foglalkozott több-kevesebb specialista famunkával, így ácsolt bútor készítésével is, ezekből több közgyűjteményekbe - például Mátramindszentről a Néprajzi Múzeumba - került.

73. kép. Stork Vendel eladni viszi az elkészített székeket Verpelét környékére. Szuhahuta, 1950. Néprajzi Múzeum F. 99912.

(Fotó: K. Csilléry Klára)

Sátoraljaújhely

A városban más a XV. századtól működhettek asztalosok. A Felvéglesi utcán már 1678-ban említik Asztalos János házát, de a céh megalakulása csak 1727-ben történt. A lakatosok, kocsigyártók, üvegesek és az asztalosok közös céhlevelét a sárospataki tanács adta ki 1727. március 26-án.333

A XVIII. századból nagyon kévés adattal rendelkezünk az asztalosokkal kapcsolatban, a XIX. század elejétől azonban folyamatosan szerepelnek az asztalosok a városi összeírásokban, népszámlálási adatokban:334

331 Adatközlő: Stork István 1950. NM EA 2269/A 46.

332 K CSILLÉRI Klára 1955a. 353-372.

333 CSORBA Csaba 2001. 25.

334 CSORBA Csaba 2001. alapján.

137