Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Szuhahuta
2 van tán 6 is, kaszaülő kalapács 2-3-4 év tart. Harapófogó, bunkó: 2 csillag, fémcsillag (fúróból csinálva, ki van reszelve fogasra), fogascifrázók. Kaszanyelet cifrázunk vele ” Bár a XX. század közepén menyasszonyi ládákat már nem készítettek, a leltárban megtalálhatók az ehhez szükséges szerszámok is. Ez azzal magyarázható, hogy bár kelengyés ládát 1928-ban rendeltek utoljára,^'lisztes szekrényt még az ötvenes évekig igényeltek a falusiak és a környék lakói. A szerszámok még a XX. század közepén is használt szlovák nevei is utalnak a népesség eredetére322: hebozíc — nagy fúró, amit a gereblyébe használnak, dlátko - véső, pilka - kis rámás véső, pila - nagy fűrész, amivel ketten fűrészelnek, stolica - kézivonószék. A kézivonószék vagy faragószék esetén az eszköz részeinek elnevezésénél magyarul többnyire csak körülírták a funkcióját, mig szlovákul egyetlen szóval vagy egy jelzős szóösszetétellel nevezték meg.323 1777-ben az olcsó fűtőanyag miatt jött létre az üveghuta és a település a Mátra erdőségének közelében. A fakitermeléssel addig is foglalkozó népesség a huta bezárását követően próbált a favágásból és a fafeldolgozásból megélni, a falu határában ugyanis csak minimális művelésre alkalmas földterület volt. A kutatók a területen folytatott gyűjtések alapján az 1840-es évekre teszik a faeszközök háziiparszerű készítésére történő átállást. A fakitermelés azonban alaptevékenység maradt, melynek eszközkészlete is változott a XVIII-XIX. század során. A XIX. század első felében jelent meg a fűrész, a század közepén pedig, a bárd. Ez utóbbi elterjedését egy jelentős munka- alkalomhoz köti a helyiek emlékezet. A vasútépítés óriási méreteket öltött ebben az időszakban, ennek megfelelően hatalmas kereslet mutatkozott a vasúti talpfák iránt. A Mátra több területén is folyt ilyen célú fakitermelés. Ezeknek a talpfáknak a faragását az erdőben a kitermelés helyének közelében végezték. A talpfák faragására idénymunkások, gránerek szerződtek, akikkel a szuhahutaiak együtt dolgoztak. A gránerek származási helyeként a helyi adatközlők Lengyelországot jelölték meg.324 A kutatások azonban azt mutatják, hogy az első világháború322 NM.EA 2269/A 840. Dravecki Béla szuhahutai lakostól gyűjtve 1952. X. 323 stolicovi vrch, stolicová hlava, podlozek. Vannak azonban olyan részek, amelyeket szlovákul és magyarul is körülírással neveznek meg: deska, na cosi nohu = az a deszka, amire a lábat tesszük, to drevo őo drzi stoliciví vrechhák = az a deszka, amelyik a tetejét tartja. NM EA 2269/A 840. 324 Adatközlő: Id. Stork István 1950. NM EA 2269/A 853. 135
