Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)

A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Szuhahuta

71. kép. Menyasszonyi láda. Eger, 1877. DIV N. 61.242.1. (Fotó: Lónyai Györgyné)

Szuhahuta

A Nógrád megyében fekvő Szuhahuta (ma Mátraalmás) 1949-ig Heves megyéhez tartozott. A falu szlovák telepeseit a XVIII. század végén létesült üveghuta vonzotta a területre, ennek megszűnése után - a XIX. század derekától — fokozatosan tértek át a faszerszámok, faeszközök (kaszanyél, gereblye, guzsaly stb.), néhányan pedig az ácsolt ládák készítésére. Elsősorban a Mátra északi előterében lévő palóc falvakat látták el termékeikkel. Néhányan a gömöri bútorokat piacra szállító kereskedőkkel is kapcsolatba kerültek, így termékeik az Alföld felé is eljutottak.

Legismertebb specialisták a Stork (István, János, Vendel) és a Gembiczki (István Jankó, Honvéd József, Joáchim) családokból kerültek ki. Az 1948- 50-es években arra vonatkozóan is végeztek adatgyűjtést a településen, hogy a lakosok honnan származtatják a szuhahutai családokat.316

A 83 éves Stork István szerint Lajguték Morvaországból, a Gembiczkiek Lengyelországból, a Storkok Csehországból érkeztek. Hasonlóan nyilatkozott Lajgut János is: Lengyelországból jöttek a Gembiczky és Draveczky családok, Csehországból a Storkok, Németországból a Lajgutok. Szuhahuta lakóinak jelentős része a magyar mellett szlovákul beszélt, az idősebbek még ma is beszélik a nyelvet.

316 NM. EA 2269/A 15. cédula.

132