Veres Gábor: A népi bútorzat története Északkelet-Magyarországon - Studia Agriensia 28. (Eger, 2008)
A BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI - Mezőkövesd
Mezőkövesdi bútorról azonban csak a XIX. század közepétől beszélhetünk. Kijelenthetjük ezt annak fényében is, hogy a kutatásokból tudjuk, miszerint a matyó városban használt bútorok jelentős részben még ekkor is Miskolcon készültek. Mezőkövesdet mint készítőközpontot valóban sajátosan kell megközelíteni. Eltérően ugyanis a többi településtől, itt sokkal nagyobb hatással volt a sajátos fogyasztópiac a bútorkészítőkre. A matyó néprajzi csoport létrejöttét a XVIII-XIX. századra tehetjük. A környező református települések között a vallásában megmaradó „a katolikus sziget” népi kultúrájában is fokozatosan elvált környezetétől. A leglátványosabb folyamatok a XIX. században zajlottak, ekkor formálódtak ki azok a néprajzi jellegzetességek, melyekkel a matyókat a mai napig jellemzi a tudomány. A legismertebb a hímzés- és viseletkultúra, melynek „kivirágzása” a díszítőművészet más ágaira is hatott. Ez utóbbi olyannyira új fejlemény, hogy kialakulását a kutatások a XIX. század második felére teszik.291 A díszítőművészet harsány színei a lakáskultúrában is megjelentek, és ez eredményezte a sajátos matyó bútor kialakulását. Az első datált példányok az 1840-es években készültek Miskolcon. A mezőkövesdiek számára a miskolci asztalosok az 1860-70-es évektől kezdik el a dúsan virágozott élénk színekben pompázó ládák, ágyvégek készítését. A festés változása a Miskolcon és környékén értékesített ládák esetén is jellemző, de élénkségében a mezőkövesdi lakáskultúrában kedveltté vált darabok jelentették a színes festés csúcsát. A matyó bútor legjellemzőbb darabjai a festett ládák. A nagyobb méretűeket kedvelték,292 melynek elején megjelent - mint a díszítés része - az álfiók. Ezt lécekkel, fogantyúkkal is jelölték, kiemelték. Általában két álfiókot „készítettek” alul, illetve felül, melyekre hosszában végigfutó virágfuzéreket festettek. Az álfiókok, illetve a két oldalt álló esztergált, fekete féloszlopok keretezik, kiemelik a középső mezőt, melyre a festett főmotívum került. Középen egy kisebb virágfüzér, két oldalán pedig szimmetrikusan, körben festett virágcsokor. A kompozícióból eltűntek a szárak, levelek csak a színpompás virágzatok, szirmok látszanak, kontúrozatlanul foltszerűen. 291 FÉL Edit-HOFER Tamás 1975. 433^153, FILEP Antal 1980. 535. 292 A bútorok befogadó képessége megközelítette a fiókos kaszlikét. Például NM. 53. 83. 2. Magasság: 83 cm, Szélesség: 68 cm, Flosszúság: 118 cm. Befogadóképesség 0,66 ml, míg egy átlagos méretű négyfiókos kaszlié 0,82 ml (DIV. N. 2003. 13. 1.) 125
