Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

A nők vitézsége kapcsán azonban ő is csak a kődobáló nőkről szól, mindazonáltal kiegészíti azzal, hogy olvasztott szurkot és forró vizet is öntöttek a törökre:

Faeminas quoque, ut hostium subeuntium cervicibus, lapides et saxa, picemque liquefactam, vei ferventem aquam coniiciant, severe compellit: quae parent, et pro viribus iussa exequuntur.22

Somogyi Ambrus História rerum Ungaricarum et Transylvanicarum című krónikájában elég részletes ostromleírást ad, de ez nem egyéb mint Zsámboki leírásának szó szerinti kivonatolása. A Zsámbokinál olvasható „ Tűm vidisses foeminarum etiam praesentem animum, qui lapidibus hősiem reiiciebant” mondatot azonban Somogyi kihagyja.23 Johannes Michael Brutus krónikájának kézirata sajnos épp az előtt a rész előtt szakad meg, ahol a nők vitézsége következne, tehát nem tudjuk, mit írt róla, bár valószínűleg megemlítette. De mivel müve kéziratban maradt, első modem kiadása pedig csak 1863-ban jelent meg, nagy hatással amúgy sem lehetett volna az utókorra. Pethő Gergely Rövid magyar krónikájában nem említi az egri nőket és nincs róluk szó Nadányi János Florus Hungaricusában sem. Ezzel át is tekintettük azokat a 16-17. századi műveket, amelyek hosszabban számolnak be az ostromról.24

Látható tehát, hogy e szerzők csak nagyon röviden említik a harcoló nőket, vagy egyáltalán nem is szólnak róluk. Nyilvánvaló, hogy az egy-két mondatos rövid utalások, amelyek csak általánosságban említik meg a nők hősiességét, nem lehetnek a motívum forrásai.25 Ezek nem kelthették fel a 18-19. századi szerzők, festők figyelmét (már ha egyáltalán ismerték e müveket), s nem inspirálhatták őket arra, hogy önálló költeményeket, műalkotásokat írjanak, illetve alkossanak az egri nők vitézségéről. Ehhez hosszabb történet kellett konkrét szereplőkkel és konkrét tettekkel. Ezt a történetet azonban nem egy magyarországi, hanem egy 16. századi itáliai szerző kró- ikája szolgáltatta.

Uo„ 97.

Scriptores rerum Transsilvanarum. Cura et opera Societatis philohistorum Transsilv. Editi et illustrati. Tomi II, Volumen I. Complexum Ambrosii Simigiani Históriám rerum Ungaricar. et Transsilvanic. Adcurante Iosepho Carolo Eder. Cibinii, 1800, 69.

Az évkönyvek értelemszerűen tömörségük miatt nem szólnak az egri nőkről.

Hasonló rövid leírások a nők (és gyerekek) várvédelemben való részvételéről egyébként más ostromok kapcsán is olvashatók. Több krónikaszerző (például Istvánffy Miklós, Somogyi Ambrus) is megemlíti Kőszeg 1532-es ostroma kapcsán, hogy a nők és gyermekek kivették részüket a védelemből.