Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

vom Türken berückte / nun Trefflich erquickte Königreich Hungarn (Frank- furt/Leipzig, 1688), Jacobus Perizonius Rerum per Európám maxime ges- tarum ab ineunte saeculo sextodecimo usque ad Caroli V. mortem (Leiden, 1710) című müveket. E felsorolásból egyébként jól látszik, hogy szinte mindenjelentősebb európai nemzet képviselteti magát a szerzők között.

A külföldi leírások jelentős részében tehát már a 16. század közepétől központi helyet foglal el az egri nők hősiessége, de a rövidebb beszámolók is általában megemlítik. így a külföldi olvasók számára az egri ostrom már a 16. század közepétől kezdve szorosan összekapcsolódott az egri nők vitézségének motívumával. Sőt, külföldön már a 17. században megkezdődik az „egri nők” motívum önállósodása, hiszen Johannes Hellenbach, Melchior Junius és Henricus Albertus szónoklatában csak a nők vitézségéről szól. De nem csak az írott forrásokban kezdődik meg a motívum önállósodása, hanem a képi ábrázolásban is. Példa erre a Hungarisch-Türkische Chronik (Nürnberg, 1684) című műben található metszet, amelynek középpontjában a férje halálát megbosszuló, karddal viaskodó nő áll, a háttérben pedig ott látható a várfalról követ dobó nő is.36

A Centorio-féle leírás magyarországi írók, költők müveiben viszont csak jókora késéssel, a 18. századtól lesz olvasható. A 18. században azonban még csak elvétve fordul elő. Az általam ismert legkorábbi magyarországi mű, amelyben a két egri nő története olvasható, a Triumphus gloriosus címet viselő iskoladráma, melyet 1700-ban az egri jezsuita iskola diákjai mutattak be Telekesi István püspök kezdeményezésére.37 Ennek szövege ugyan nem maradt fenn, de nyomtatott programjában az ismeretlen szerző Centoriora hivatkozva részletesen elmeséli a két egri nő történetét.38 Baráti Szabó Dávid Egy egri vitéz-asszony (1786) című versében csak a karddal férje halálát megbosszuló nőt verseli meg. Baráti Szabó saját közlése szerint forrása egy latin nyelvű mű volt. Divinyi úgy fogalmazott, hogy amikor Baráti Szabó versét megírta, „valószínűleg ő volt a legkevésbé tudatában, hogy költeményével egy az anyag belső szükségéből költészetté kívánkozó eseményt, később igen népszerűvé lett irodalmi vándort indított el a fejlődés útján.”39

36 Ld. Barcsay Amant Zoltán: Eger vár és város régi ábrázolásai (Alte Abbildungen der Burg und der Stadt Eger (1567-1900). I. köt., Eger, 1938, XLIV (82. kép), 11. köt., 19; H. Szilasi, 2002. 288.

37 Kilián, 1974. 177-178; Varga Imre - Pintér Márta Zsuzsanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Bp., 2000, 140-141.

38 Obsidio Agriae Anno 1552, 110.

39 Divinyi, 1938. 23.

55