Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

LÖKÖS PÉTER: Az „egri nők” motívum kialakulása a magyar és az európai irodalomban

énekéhez. Tőle tudjuk, hogy a várban az ostrom alatt valóban voltak nők, akik részt vettek a védelemben.10 11 Hiteles történeti adatok azonban két nő nevét őrizték meg: az egyik Kocsis Gáspár felesége, aki férjével együtt puskalövéstől és kőtől sebesült meg, a másik Vas Ferenc anyósa, akit kő temetett maga alá.11 Az egri nők vitézségéről azonban Tinódi mindössze ennyit közöl:

Ott minden népét erőssen bíztatja,

Az köveket asszonnépvel hordatja,

Fáradt népnek csöbörrel borát hordatja,

Viadalhoz azzal jobban támasztja.

Gyorsak, vitéz asszonyok hagyigálnak, (1496—1500)12

Az Egri históriának summájában hasonlóképpen szűkszavú:

Ott asszonnépek vitézködnek vala.

Lám sok köveket vártákra hordnak,

Nagy bátor szíve! ők hagyigálnak, (412-414)13

Tinódi mindkét helyen tehát csak azt említi, hogy az asszonyok köveket dobáltak a törökökre.

A Dobó család alumnusa, Csabai Mátyás (fi 562), aki saját közlése szerint nem sokkal az ostrom után szintén Egerben járt, 1556-ban megjelent Encomium arcis Agriae című költeményében szintén csak nagyon röviden ír a nők és a gyerekek vitézségéről és ő is csak a kődobálást említi:

Cum pueris maires pars militiaeque fuere,

Saxa ferunt alii, caetera túrba iacit. (505—506)14

10 „Sütő asszon népek es tizennégyen, / Egyéb asszonyok, gyermekük negyvenötén” (Eger vár viadaljáról való ének, 355-356). In: Régi Magyar Költők Tára. Harmadik kötet: Tinódi Sebestyén összes művei (XVI. századbeli költők müvei. Második kötet 1540-1555). Kiadja: Szilády Áron. Bp., 1881, 116.

11 Nagy Béni: Eger ostroma 1552-ben. In: Békefi-emlékkönyv. Szerk.: Pintér Jenő, Bp., 1912,273.

12 Régi Magyar Költők Tára, 1881. 152.

13 Régi Magyar Költők Tára, 1881. 175.

14 Bodola, 1908. 83.

47