Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

bátyja az ostromban esett el, másik testvére István a hadiélet minden dicsőségét és poklát átélte: kanizsai lovas hadnagyságból emelkedett Veszprém alkapitányi tisztségébe, majd Palota kapitánya lett, végül török fogságba esett, ahonnan Istvánffy váltotta ki. Az ókori mestereken iskolázott, és a magyar királyi kancelláriai szolgálat után a nádori helytartó magas tisztségét betöltő történetíró alkotásán átüt a személyes élmény. Részt vett a tizenöt éves háborúban, Nógrád, Sziszek, Kanizsa ostromaiban és ott volt Esztergom alatt, amikor Balassi Bálint halálos sebet kapott. Felhasznált művéhez minden elérhető külföldi és hazai forrást, és sűrűn forgatta Tinódit. Jelentősége az, hogy a végvárrendszer és társadalmának akkor mintegy száz éves múltját az országos történet szerves részeként ábrázolta.

Az ország történetét Mátyás király halálától 1606-ig áttekintő História leírja a várak természeti környezetét, a török hadjáratokat, a basák, janicsárok kegyetlenségét, a magyar, horvát vitézek elszántságát, kiszolgáltatottságát, bűneit, szenvedéseit, s főleg „szívekkel-erejekkel” vívott harcait s az ostromokat. Kiválóan képzett humanista, katolikus történetíró, Bocskai elfogult kritikusa. Sokat beszél a bellorum nervus-ról, a pénzről, már utal a közvéleményre, a hiedelmekkel terhelt gondolkozásmódra is. Erősen királypárti felfogásban hangsúlyozza, hogy a győzelem Isten kezében van, de a siker mégis a jó hadvezéren múlik. Remek kapitány-portrékat perget végig, mert meggyőződése, hogy a személyiségek csinálják a történelmet. Szabács védői nevét például nem ismeri, de megírja, hogy nagy erős magyar férfiak voltak, akiket bizonyos Logodi Simon a Pilisből vitt le. Hangsúlyozza, hogy Magyarország a kereszténység felvétele óta a Christiana Respublica, vagyis Európa tagja. A török elleni harcok célja a haza (patria) és a Christiana Respublica védelme.25

A végvári társadalomban igény lehetett a magyar Istvánffyra, mert a fordítást több neves várkapitány Koháry Orosz Pál kapornaki, Batthyány Ferenc egerszegi, Sárkány István kiskomáromi kapitányok és másokkal együtt Bornemisza János kassai vicegenerális támogatta. Érthető, mert Istvánffy Históriája mindent összefoglalt, amit a 16. században a török előretörését feltartóztató végvárak harcairól tudni lehetett. Bár a fordítás kiadását az or25 Istvhanfí, Nicolai Pannoni Historiarvm De Rebvs Vngaricis Libri XXXIV. Köln 1622. (RMK. III. 1350) továbbá 1685, 1724 (Köln), 1758. (Bécs) kiadások. Vö. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyar történetírás történetéből. Sajtó alá rendezte: Ritoók Zsigmondné. Előszó: Klaniczay Tibor. Bp. 1975, 339-388.

30