Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

elkerült a két oldalsó alaktól, s külön inventálták az eredetileg vélhetően az oltár oromzatát díszítő Erdődy-Ungnád címeres részt is.35

Az oltár középső tábláján a Keresztrefeszített Krisztus látható, a feszület két oldalán két angyal mutatja fel Mózes törvénykönyveit és a Krisztus vérét felfogó kelyhet az oltáriszentséggel.36 A szlovák kutatás stíluskritikai alapon az oltár ezen részét 1620 körűire datálja,37 eszerint tehát Erdődy 1620 körül átalakíttatta meglévő, 1596-ban készíttetett oltárát. Ha feltevésük beigazolódik, a feszületet ábrázoló tábla - datálása és ikonográfiája alapján - az oltárt közvetlen összefüggésbe állítja az 1619-ben elnyert mantovai Megváltó (Szent Vér) lovagrenddel.

A horvát bán propagandájának eredményessége jól lemérhető kései, fiktív portréján. A 19. század folyamán a vépi kastély berendezésekor az Erdődy- leszármazottak ősgalériájuk számára elkészíttették Erdődy Tamás bán egészalakos képmását is. A portré pontos lenyomata annak a képnek, amit a gróf hátra kívánt hagyni: a zágrábi síremlék kompozícióját követve fedetlen fővel, páncélos vitézként jelenik meg, egyik kezében sisakját, a másikban kardját tartja, a háttérben török hadizsákmányból származó félholdas zászló rajzolódik ki. Mellkasán büszkén viseli a felnagyított méretű Megváltó lovagrendi medaillont. Amiről azonban a 19. századi festő már nem tudta, hogy is nézett ki - így a Szent Vér ereklyetartója helyett rátette azt a jelképet, ami minden Erdődy Tamáshoz köthető műalkotáson feltűnt, a feszületet.

A horvát bán mecénási tevékenységének kutatása épphogy csak elkezdődött, a megrendelésére készült műalkotások rövid seregszemléje is mutatja azonban, hogy Erdődy korának egyik legjelentősebb, magyarországi környezetében lényegében egyedülálló müpártolói gyakorlatot folytató főúra volt. Személye — művészettörténeti szempontból - mégis alig ismert. Egyedül vi35 Magda Keleti: Neskorá Renesancia, Manierizmus, Bárok v zbierkach SNG. (Fontes2.) Bratislava. Slovenská Národná Galéria, 1983. kát. nr. 63-64, 72-73, s. 118-119, 124-125. A szlovák kutatás azt feltételezi, hogy a két megmaradt szent alakja, Szent Tamás és Mária arcmásai a megrendelő házaspár, Erdődy Tamás és felesége, Ungnad Anna Mária vonásait viselik. Ezt a hipotézist azonban az Erdődy Tamás hiteles képmásának tekinthető vitézi allegória, sem az azzal azonos portré-vonásokat mutató zágrábi síremlék Erdödy-arcképe nem támasztja alá.

36 A szent vér kultuszának magyarországi elterjedtségéről: Tüskés Gábor-Knapp Éva: A szent vér tisztelete Magyarországon. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Fügedi Erik (szerk.) Budapest, 1986, 76-116.

37 Keleti, 1983. 124.

280