Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában

ra. Pár hónappal később, sírköve elkészülte után temették újra Zágrábban.18 A síremlék ábrázolása szerves része, mondhatni összefoglalása volt a horvát bán évek óta következetesen képviselt képzőművészeti reprezentációjának.

Az epitáfiumon Erdődy Tamás a vitézi eszménynek megfelelően páncélos fegyveres katonaként jelenik meg, kezében kardját és sisakját, nyakában a mantovai lovagrend néhány évvel korábban elnyert, s itt hitelesen ábrázolt érdemjelét viseli. Feje felett jelmondata, a török felett aratott diadalokra emlékeztető „In Deo vici” felirat olvasható. Mellette - igen hangsúlyos módon - a Keresztrefeszített Krisztus ábrázolása kapott helyet, a feszület tövében az Erdődy család címere látható. Az oldalszárnyakon török hadi trófeák és zeneszerszámok hirdetik a horvát bán dicsőségét, a timpanonban pedig Horvátország, Dalmácia és Szlavónia egyesített címerét találjuk. A felső rész két oldalsó medaillonjában Krisztus és Mária monogrammja olvasható. A sírfelirat megnevezi Erdődy Tamás legfontosabb tisztségeit, így horvát báni, örökös varasdi főispáni és királyi támokmesteri méltóságát, s köztük büszkén említi a Megváltó Lovagrend lovagi címét is.

Epitaphium Ill(ustrissi)mi D(omini) D(omini) Comitis Thomae Erdeodi de Moniorok(ere)k Montis Claudy & Co(mi)t(a)tus Varasd(iensis) Comitis P(er)petui Sacri Ordinis Redemptoris Equitis Thavern(icorum) Regal(ium) Mag(ist)ri Sacr(ae) Caes(areae) Regiaeq(ue) Ma(jes)t(a)tis Consiliary ac Regnor(um) Dal(matiae) Croa(tiae) Scla(voniae) Olim Báni qui 17 Janu(arii) Anno D(omi)ni 1624 Aetatis Suae An(no) 66 In D(omi)no pie Obyt.

Ugyanakkor az epitáfium architektonikus kerete - szemben a jóval korszerűbbnek mondható, valóságos térérzet megteremtésére törekvő későreneszánsz síremlékekkel - csak jelzés értékű, inkább tört timpanonos oltárt idéz. Alapvetően tehát síkbeli, festményszerű hatást ér el. A síremléken látható festésnyomok arról tanúskodnak, hogy eredetileg a kőfaragvány festett volt, művészi előzményei ismeretében pedig arra is következtethetünk, hogy mintaképe egy festmény lehetett. Amikor Erdődy Zsigmond 1624-ben megrendelte édesapja epitáfíumát, minden bizonnyal rendkívül fontosnak tartotta,

18 Gregorius (sic!) Rattkay: Memoria regum et banorum regnorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae (...) Vindobonae 1772. (eredeti kiadása: 1652, a szerző neve helyesen Georgius.) 149-150.

269