Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
BUBRYÁK ORSOLYA: „In Deo vici” - Kegyesség és reprezentáció Erdődy Tamás (1558-1624) horvát bán müpártolásában
elnevezett lovagrend látható jeleit viselje. ”2 — olvasta a követ a herceg üdvözlő sorait. A Megváltó (teljes nevén: a Megváltó Jézus Krisztus Szent Véréről nevezett) Lovagrendet Vincenzo (I.) Gonzaga, a fentebb említett Ferdinando édesapja alapította 1608-ban. Alapítói gesztusával kifejezetten a magyarországi török harcok előtt tisztelgett, ő maga ugyanis három ízben is megfordult Magyarországon, török ellenes küzdelmekben keresve - hiábavalóan — a harci dicsőséget.3 Maga a rendjel egy ovális médaillon volt, melyen két térdeplő angyal mutatta fel a mantovai székesegyház Szent Vér ereklyéjét, a Megváltó három csepp vérét tartalmazó, monstrancia alakú ereklyetartót. Körirata: Nihil isto triste recepto. A jelvény finom kidolgozású aranyláncon függött, a láncszemek széles kartusokat formáztak, melyekbe váltakozó módon zafírokat illetve szótagokat foglaltak. Utóbbiakból a 139. zsoltár kezdősorát lehetett összeolvasni: Domine, probasti me.4 A lovagrendnek egyszerre mindig húsz tagja lehetett, közülük tizenkettőnek volt kulcsa Mantova legszentebb ereklyéjének, a Szent Vérnek ládiká- jához.5 A lovagok ruházata arannyal hímzett kárminvörös selyemből, köpenyük és harisnyájuk ezüstös anyagból készült. A lovagrend tagjai a keresztény hitet védelmező vitézek lehettek, akik Krisztus példáját követve vérük hullatásával, életük kockáztatásával szálltak szembe a keresztény világot fenyegető veszéllyel. Esküt tettek a kereszténység védelmére, a római pápa és 2 Erdődy Ferenc (1901-1983) fordítása. In: ErdőcJv Ferenc: A gróf Erdödy családtagokra vonatkozó irodalom, kézirat. Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár, Erdődy család mony- orókeréki levéltára, 33. cs. 3. tétel, Nr. 18. 1. A 18. századi családtörténeti kézirat-együttes (ld. előző jegyzet) felhasználásával a 20. században Erdödy Ferenc, a család leszármazottja folytatta az anyaggyűjtést, egyrészt a későbbi szakirodalom alapján készített jegyzeteivel, másrészt oklevelek fordításaival. Az ő összeállítása is kéziratban maradt, hagyatékát letétként a pannonhalmi levéltár őrzi. 3 Vincenzo Errante: „Forse che si, forse che no”. La terza spedizione del duca Vincenzo Gonzaga in Ungheria alla guerra contro il Turco (1601) studiata su documenti inediti, in: Archivio storico lombardo XLII (1915) 15-114. Vincenzo (I.) Gonzaga 1595-ben, 1597-ben és 1601-ben járt Magyarországon. 4 Egyúttal Gian Francesco Gonzaga (megh. 1519) mottója is. Bury Palliser: Historic devices, badges and war-cries, London 1870. 137. 5 Johann Georg Keyfiler: Neueste Reisen durch Deutschland, Böhmen, Ungarn, die Schweiz, Italien und Lothringen (...) Hannover 1751. 68. Schreiben, Reise nach Cremona und Mantua, 1012. 262