Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
OROSS ANDRÁS: Végvárak és a Magyarországon működő kamarák a 17-18. század fordulóján
STUDIA AGRIENSIA 27, 2008 Oross András VÉGVÁRAK ÉS A MAGYARORSZÁGON MŰKÖDŐ KAMARÁK A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN Kamarai rendszer a 17. század végén Az 1680-90-es években a Magyar Királyság területén több megváltozott feladatokkal felruházott kamara, azaz pénzügyigazgatási szerv is működött és járult hozzá a Habsburg Monarchia állandó hadseregének finanszírozásához. Az ország nyugati és északnyugati területén a Magyar Kamara, az északkeleti területén a Szepesi Kamara volt illetékes, a Budai Kamarai Adminisztráció a visszafoglalt területek nagyobb részét, a Csáktornyái Kamarai Adminisztráció 1694. évi megszűnéséig változó nagyságrendben a dél-dunántúli és a Dráván túli részeket felügyelte, nem beszélve a 17. század végén kialakuló szlavóniai (pénzügy) igazgatási szervekről és az alsó-magyarországi bányászatot irányító Udvari Kamaráról. A Magyar Kamara - hagyományaira is tekintettel - ugyan rendszeresen nyilvánított véleményt országos ügyekben, mégis a gyakorlatban a többi kamarának mellérendeltje volt, ha nem is azonos súllyal. A rendszert az Udvari Kamara oly módon egészítette ki, hogy egyrészt illetékes volt az alsó-magyarországi bányászat és pénzverés tekintetében, másrészt az előbb említett szervek munkáját felügyelte. A Magyarországon illetékes kamarák 17. század végi tevékenysége és feladatrendszere azonban gyökeresen eltért a 16-17. században megismertektől. A törökellenes visszafoglaló háború (1683-1699) idején megindult annak a végvárrendszernek a hanyatlása és egyúttal megszűnése, amely korábban másfél évszázadig szolgálta a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia védelmét, továbbá gazdasági téren meg kellett szervezni a visszafoglalt országrészek kamarai (kincstári) kormányzását, egyúttal fel kellett készíteni arra is az országot, hogy az egyre magasabb adók révén a Habsburg Monarchia pénzügyi gépezetében is fontos szerepet kapjon; a visszafoglaló háború (1683-1699) alatt ugyanakkor hatalmas és megoldatlan problémát jelentett a nagy létszámú mezei seregek élelmezése (gabonával, borral), amely 229
