Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

MÉHES PÉTER: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében

A hivatásos kémek java része nagyon furfangos és befolyásos ember volt. Egyszeri nagyobb vagy folyamatos juttatásért dolgoztak, olykor mindkét fél részére. Egy jó kém háta mögött hosszú sikeres gyakorlat és rengeteg tapasztalat állt. A minél szélesebb nyelvismeret, az egyes felek szokásainak, kultúrájának az ismerete kötelező érvényű volt. Kiváló és előkelő összeköttetésekkel és a bizalomkeltés valamennyi ismérvével rendelkeznie kellett.

Az információt szerző emberek személye a levelek nagyobb hányadában az ismeretlenségbe burkolózik. Túrós Miklós szinte valamennyi levelében tesz említést arról, milyen jellegű információk jutottak a birtokába. A hírhozó emberek személyéről gyakran csupán néhány információt tudunk meg. 1646 tavaszán Túrós például a következőkről számol be Batthyánynak: „...az nagysegesdi polgárok híre alapján a török sok zászlóval, csapatokkal és már mintegy 600 patkóit lóval... bizonyosan rablani akarnak, talán Salhely felé... ”20, míg egy másikban „ ...ezen szempillantásban érkeznek az czöklipolgárok hozzám, kik bizonyosan beszélik, hogy... az új kanizsai basa beérkezvén Szigetbe azt beszélte, hogy Komáromot meg akarja látogatni. Több ilyen híreket Koppán felől is hoztanak... ”.2'

Természetesen nagyon gyakran előfordult, hogy a lakosok által hozott hírek javarésze rémhírnek minősült, s a török nem indított támadást, amiért Túrós Miklós olykor elnézést kért: „ ...Nagyságodat talán megbántottam már az sok írásommal, mert ezidáig mind csak hallott híreket írtam Nagyságodnak, mert immár oly követem érkeznék onnand alól Koppánból, hogy szaporodik az török száma. Én Nagyságodnak meg nem írhatom az bizonyosan az számot, de... az ki az híreket hozta most, ugyan közöttük volt az tábornak... ”.22 Túrós Miklós törekedett tehát arra, akárcsak más végvárak kapitányai, hogy az esetleges álhírek elkerülése végett minél bizonyosabb információkkal lássa el a dunántúli főkapitányt. Minden egyes hallott hírt köteles volt feljebbvalójának jelenteni, s mint az majd a későbbiekben látható lesz, hasonló módon kellett eljárnia mindenkinek, aki elhagyta a várat. A hírek közlésének elmulasztása súlyos büntetést vont maga után.

A levélrészlet érdekessége, hogy a hírt a török táborból érkező embere hozta. A hírszerző követéről további információkat tudunk meg, egy négy

20 Uo. 1646. IV. 10. No 50270.

21 Uo. 1652. II. 17. No 50323.

22 Uo. 1652. II. 18. No 50324.

218