Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

KENYERES ISTVÁN: Végvári karrierek: udvarbírák, ellenőrök, élésmesterek

A 3. táblázatban a fluktuációt vettem vizsgálat alá, azaz arra voltam kíváncsi, hogy egy-egy tisztviselő átlagosan mennyi időt töltött el hivatalában. Az adatok alapján elsőre úgy tűnik, hogy legtovább az ellenőrök bírták egy- egy helyen: közel 4 és fél évig átlagosan, míg az udvarbírák 3 és fél, az élésmesterek pedig három éven belül váltottak általában hivatalt. Árnyaltabb a kép, ha Eger, Szádvár, Szendrő és Tokaj esetét nézzük, hiszen ezekben a várbirtokokban az udvarbírók átlagosan még két évet sem töltöttek el hivatalukban. Az élésmesterek helyzetére pedig még jobban rávilágít az a tény, hogy Szatmárban, Kállón és Tatán alig évente váltották egymást. A másik véglet Komárom, Érsekújvár és Murány esete, ahol mindegyik tisztségben az országos átlagnál jóval tovább szolgáltak a tisztviselők, különösen az udvarbírák: Érsekújváron átlagban több mint 5 évig, Komáromban több mint 7, míg Murányban 8,5 évig. Érdemes megjegyeznünk, hogy ezen várak esetében egy-egy ritka hosszú ideig helyén maradó tisztviselő miatt emelkedett az átlag: Érsekújváron Usaly Péter 17 évig (1557-1571, 1573-74), Zeleméry László 13 évig (1574-1586), Komáromban a Német János néven is előforduló Hans Tätzgem 19 éven át (1555-1573), míg Murányban Maskó Menyhért 26 évig (1559-1584) majd Julius Herberstein 19 éven át (1584-1602) álltak az uradalom élén.6

Érdemes a felső-magyarországi, jobb forrásadottságú és egyébként kiemelkedő jövedelmekkel rendelkező vár(uradalmak) adatait külön is megvizsgálnunk, mivel a mintában vizsgált több mint 250 tisztviselő közül az udvarbírák 80%-a, az ellenőrök 78%-a, míg az élésmesterek 70%-a ezekben a várakban szolgált. A táblázatban szereplő 9 felső-magyarországi váruradalom) esetében az udvarbírák mindössze 1,9, az ellenőrök 2,7 és az élésmesterek 2,3 évente változtatták állásukat, tehát ebben a régióban, úgy tűnik, gyakoribb volt az állásváltoztatás.

6 Usaly-ra, Zeleméryre és Tatzgern-re lásd.: Kenyeres, 2002. 1. köt. 212., 311. p. Kenyeres, 2008/1. 207., 210., 218., Dominitschra és Herbersteinre lásd Sarusi Kiss, 2004. 410^116.

201