Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében
A kor felfogásának megfelelően a történetírók a múlt társadalmát a jobbágyok, nemesek, polgárok külön-külön zárt köreiben fogták fel. A megnyíló levéltárak ontották az addig ismeretlen dokumentumokat, de a különben nemzetközi színvonalon kialakított forrásközlő rendszeréből, a Monumenta Hungáriáé Historica sorozataiból hiányzik a végvári szervezet, mint külön intézmény iratanyaga. Bár az Országgyűlési Emlékek és a Török-ma- gyarkori állam-okmánytár sorozatok rengeteg szórt anyagot közöltek a végvárakról is, és a kimagasló személyiségekkel foglalkozó kutatók a háborúk során létrejött dokumentumok sokaságát kellett hogy feldolgozzák. Jellemző, hogy bár Tinódi Sebestyén Cronicaja 1554-ben megjelent, tudományos kiadására csak 1881-ben került sor, az első történeti tanulmányt Acsády Ignác tette közzé 1899-ben.9 A végvári katonaságra, mint önmagát megfogalmazó testületre az énekhagyomány révén figyeltek fel. Thaly Kálmán kiadványa Régi magyar vitézi éneke és elegyes dalok (1864) két kötetének anyagát, mint hangsúlyozta, 16., 17. és 18. századbeli kéziratokból és nyomtatványokból gyűjtötte össze és irodalmi emlékként értékelte. A kötet nagy figyelmet és heves kritikát keltett. Arany János Koszorújában feltehetően Toldy Ferenc marasztalta el, majd később Horváth János mutatta ki módszerének tudománytalan voltát. Bár Thaly bevezetőjében a felvilágosodást nemzetietlenséggel vádolta, és a versek történeti hitelességét nem ismerte fel, sőt évek múlva maga is írt korabelinek mondott verseket, ez a két kötet mégis életművének legszebb darabja. Később a kötet anyaga kellő kritikával a végvári mentalitást vizsgálók kincsesbányája lett. Viszont, ha hiányzott mellőle a társadalmi valóság ismerete, más országok hasonló katonaénekeivel az összehasonlítás, a végvári társadalom történetiségét akarva-akaratlanul mítoszokkal terhelte meg. A vitézi siratok, toborzók, bujdosó énekek kiragadott soraival a romantikus történetírók hol a magyar katonai erények évszázadok és nemzetek feletti példáját, hol a búsongó magyar mentalitás örökkévalóságát, hol a polgári nemzet egyik előzményét vagy ellenkezőleg, annak tagadását vélték felfedezni. Az európai történetszemléleti áramlat, a pozitivizmus felfogását érvényesítő kutatókat a végvárak iránt lassan kialakuló tudományos érdeklődésben is három alapelv vezette: az egyik a tények tisztelete, a másik a történe9 Historiográfiáját is áttekinti: Szakály Ferenc: Igaz történelem. Versben és énekekben elbeszélve. (Tinódi Sebestyén és életműve.) In: Tinódi Sebestyén Krónika. Sajtó alá rendezte Sugár István. A bevezetőt írta Szakály Ferenc. Bp. 1984, 77-85. 18
