Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
FELD ISTVÁN: Ágyúvédőművek a 16. század első fele erődítményépítészetében
erősséget talált (Szabács, Nándorfehérvár, Galambóc, Szörény) ,gyakorlatilag az ország természetes határain kívül ” — ezért azt a meggyőződését fogalmazta meg, miszerint az ottani „ rendszer nem végvárrendszer, hanem egy támadó célú, utánpótlást biztosító rendszer” volt, hadászati mélység nélkül.20 Bár természetesen számos figyelemre méltó megállapítás is olvasható Winkler munkájában21 - így fontosak az egyes erődítéstípusok általa megrajzolt sémái is - a történeti adatok „mérnöki szemmel” történő „szabad kezelése”, a régészet eredményeinek teljes figyelmen kívül hagyása nem eredményezhetett megbízható megállapításokat. Mivel a munkában jegyzetek nem találhatóak, csupán egy rövid bibliográfia, közelebbről nem is tudhatjuk meg, mire alapozza a szerző sokszor igen különös fejtegetéseit. Tény azonban, hogy megállapításai - fejlett, európai szintű várépítészet a Mohács körüli Magyarországon — mintegy ellenpontját alkotják Pataki Vidor előbb idézett álláspontjának - ő, mint láttuk, érdemleges erődítésépítészettel nem is számolt e korban! A vázlatos kutatástörténeti áttekintés alapján mindenesetre megállapíthatjuk, hogy jelenleg még korántsem rajzolhatunk megbízható képet a Mohács előtti és a csatavesztést közvetlenül követő évtizedek hazai erődítésépítészetéről, arról tehát, hogy a tűzfegyverek növekvő jelentősége mikor, miképp befolyásolta a régebbi várak átalakítását vagy épp új erősségek emelését. De nem jobb a helyzet az itt most nem vizsgálandó 15. század vonatkozásában sem - jellemző, semmi közelebbit nem tudunk arról, hol dolgozott, mit épített az 1460-as években Mátyás szolgálatában Aristotele Fioravante bolognai hadmérnök vagy épp Paschoe Michelievich, Dubrovnik kikötőjének tervezője.22 Célirányos - főleg a Mohács utáni időszakot illető - történeti forrásfeltárások és kiterjedtebb régészeti kutatások hiányában most így csupán néhány kérdés megfogalmazására vállalkozhatunk, továbbá arra, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassunk néhány olyan erődítés-formát, melyek alkalmazásának pontos időhatárai ugyan még korántsem ismertek, de amelyek talán mindenki számára meggyőzően bizonyítják, hogy a 16. század első fele hadiépítészete sokkal színesebb volt, mint azt közel 80 éve Pataki Vidor feltételezte. 20 Winkler, 2004.111. 21 így az ágyútornyok feltűnő kedveltsége a hegyes Felvidéken: Winkler, 2004. 111. 22 Természetesen elsősorban a déli végvárvonalra gondol a kutatás: Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet. Budapest, 1985. 196. 179
