Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
Muszli 1677-es intézkedését követően, közel három éves szünet után, 1680 augusztusában vették fel sikeresen a kapcsolatot a török koldulok a magyar hatóságokkal - lépésüket pedig minden bizonnyal a tartomány élén történt változás, és az újonnan érkező pasába, Aliba'03 vetett bizalmuk indokolta. Ekkor ugyanis három éves szünetet követve két török rab - megszerezve az egri díván jóváhagyását — a fülekiektől is hitlevelet kívánt kérni, amelyre a magyar fél pozitív választ adott, és így elindulhatott az egyezkedés a kolduló rabság intézményének újraindítása céljából. A végváriak támogató, kezdeményező magatartása után az egri díván meghozta döntését, amelyben a koldulás gyakorlatának új alapelveit közölték a magyarokkal, és válaszukat várták ezzel kapcsolatosan. A törökök kijelentették, hogy csak akkor folytatódhat újra a kóborlók útja, ha a rabok ezentúl nem háborgatják a parasztságot, nem kémkednek a másik oldal számára, nem kereskednek, a mohamedánok a magyarokai együtt nem járnak, nem kalauzkodnak és katonákkal nem tartanak barátságot.* 103 104 Amennyiben bármelyik fél szabálytalanságot vél felfedezni, az ellen a saját területén keményen felléphet. Az egriek még arra is kérték a magyarokat, hogy ha egy török számára a részükről kiadott kolduló levélben meghatározott időpont letelik, annak a magyarok ne adjanak újabb hitlevelet, vagyis engedélyt tevékenysége további folytatására, mert véleményük szerint „az ollyan nem iár igasságban ”.105 Forrásaink szerint a rabok újbóli szabad mozgásának elindítása a magyar fél részéről is pozitív fogadtatásra talált, ám a két oldal ezen ügyben békésen és frissen vásárolt rabjait is elkobozta és fogságba vetette. További információ hiányában a rabcsere felsőbb jóváhagyás nélküli végrehajtásának oka sejthető a háttérben, bár pontos vélemény ezen adatok birtokában nem mondható. Merényi, 1903. 239. Koháry István Eszterházy Pálhoz, 1680. július 12. 103 Vass, 1986. 43A4. Ali is meglehetősen hosszú ideig, 1680-1683 között vezette a gondjaira bízott tartományt. 104 ,, Ellenben ismét pálinkát, Eget bort, nyers bort ne hordozzanak az Kgd koldulló rabjai, katonákkal, haidúkkal ne tartsák barátságukat, ne kalauzkodjanak, kémek ne legyenek. [...JEnnek utána, mint ennek előtte szabad járások, szabad menések tegyék, s tehessék mind az két részrül való koldulló rabok, de úgy, hogy az Török rabok az magiar rabokkal egy társaságba ne iárinak, [...], adó fizető jobbágyokat ne háborgassanak, ne verjenek, tagollyanak, hadgyanak békét. [...] Valamelly kolduló rabok ennek utána háborgatni fogiák az Szegénységet, avagy magiar rabokkal tarttyák barátságokat, edgyütt járnak, hidgye el Kgtek meg büntetődnek. ” MOL, M. 4721, 6627. Egri törökök levele fuleki hadnagyokhoz, 1680. augusztus 8. 105 Uo. 171
