Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

hogy a kialakuló professzionális történetírás sok vonatkozásban megterhelte a mentalitás vizsgálatait.

Vélemények és módszerek

Eger védelméről annak idején tudott egész Európa. Viszont az első világháború után Szekfü Gyula keserűen jegyezte meg, hogy a magyar végvári harcok kimaradtak Európa történelemkönyveiből. Nem vett tudomást a magyar- országi védelmi rendszerről a 19. század meghatározó történetírója, Leopold Ranke és a kor híres turkológusa, Edward Freeman, s nem említi a Cambridge Modem History sem.7 Azóta eltelt háromnegyed évszázad, és a helyzet változatlan.

Európa történelemkönyveiből kiesett Magyarország török ellen harcoló társadalma. A 20. század utolsó évtizedében a Jean-Babtiste Duroselle, a Sorbone emeritus professzora, számos nyelvre lefordított L ' Europe Histoire de ses peuples című müvében, megállapította, hogy az önazonosságát kereső Európa egyik legfontosabb közös hagyománya az oszmánok elleni harc. A „kereszténység védelme” sok változatban megjelenő eszméje olyan kifejezője volt az európai mentalitásnak, mint a reneszánsz, a reformáció, vagy a 19. századi liberalizmus. A magyar végvári katonaság másfél évszázados harcának akár futólagos megemlítése helyett viszont az Európa ellenállása a törökkel szemben című fejezetben a következő megállapítás olvasható: „a Habsburgok ádáz harcot folytattak a török ellen a Duna és a Száva mentén Magyar- és Horvátország területén, miként a Földközi tengeren is.”8 A ma7 Szekffi többször is és szenvedélyesen foglalkozik azzal, hogy a végvári harcok kiestek Európa történetéből: „Mivel itt akarunk maradni Közép-Európában [...] akkor végre itt az ideje, hogy az európai közösségben újra elismertessük érdemeinket és ismertté tegyük szenvedéseinket, pusztulásunkat, melyet a keresztény közösség védelme rótt reánk [...] Európa őrszemei, Európa oltalmazói voltunk, s ha ezt nem ismertetjük el a Nyugattal, elmélyített történeti kutatás és annak közlése által, máris itt állnak, akik szívesen eltulajdonítják tőlünk e dicsőséget. A román történetírás megkezdte Erdély - mint romániai provincia — török korabeli szerepének francia nyelvű feldolgozását...” Szekfü Gyula: Magyar történet. A XVI. század. In: Hóman Bálint- Szekfü Gyula: Magyar történet. Bp. 1938. III. köt. 585.

8 Jean-Babtiste Duroselle: Európa népeinek története. Fordította Adamik Lajos és Zalán Péter. Bp. 1999, 201.

16