Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
1663-as eleste összekuszálta a viszonyokat, Balog Mihály és patrónusai pedig hosszabb időre eltűntek a törökök szeme elől, akik nem nyugodtak bele rabuk - és pénzük - elvesztésébe. Az egriek 1668-ra kiderítették, hogy az eltelt évek alatt az egyik patrónus, Barátnaky meghalt, Pyber Ferenc és Balogh viszont még éltek, a rab pedig még ekkor is tartozott 400 ezüst tallérral, aminek a behajtásához a törökök Koháry segítségét kérték. Ám az ügy valószínűleg nem oldódott meg, mert 1676-ban - 15 évvel a koldulólevél kiadása, 13 évvel a zavaros történelmi helyzet után - újból arról hallhatunk, hogy Balogh Mihály még mindig magyar oldalon élt - továbbra is sarca kintlévőségének megfizetése nélkül. A török szerint a volt rab ekkor még mindig adós volt a rá rótt 400 tallérral, amelynek a behajtásához a mohamedánok újból a fuleki főkapitány segítségét kívánták igénybe venni, és egyben meg is fenyegették, hogy amennyiben kérésük nem teljesül, az egri rabokat súlyosan megsarcoltatják, és egyben meggátolják a koldulok jövését-menését is a végvidéken.56 Az imént bemutatott lehetőségek mellett létezett azonban egy másik mód is a magyarok számára a kilátástalan rabságból való szabadulásra: a rabok törökké válása. Ez esetben a fogoly visszanyerte szabadságát, és az érte kezességet vállalók feje, ill. füle, orra, ujja fölül is eltűnt egy időre a fenyegető pallos. így történt ez 1660-ban a törökké lett Füleki István rabbal, vagy 1654-ben Legrádi István rab feleségével, akinek a kiváltása miatt a törökök arra kérték a nógrádi várkapitányt, hogy az ne kínozza tovább a nevezett nőszemély miatt az ottani török rabokat, mert az asszony már nem térhet vissza hozzá, mivel időközben áttért a muzulmán hitre.57 A végvidéket járó, a határon szabad átjárással rendelkező koldulókkal kapcsolatosan mindkét fél hamar fölfedezte az ezen elemekben rejlő kihasználatlan potenciált. A kóborlókat ugyanis több dologra is kiválóan lehetett alkalmazni, így például levelek kézbesítésére, hírvivésre vagy kémkedésre is. Az elküldött foglyok mellé kísérőt adtak, akik általában szintén kezességre kibocsátott rabok voltak,58 ám arról is van adatunk, hogy jobbágy jogállású személy látta el ezen tisztséget,59 amelyet a korabeli források posta névvel 56 MOL, M. C1229, 12220. Az egri díván levele Koháry Istvánhoz, 1676. szeptember 1. 57 Szederkényi, 1891. 227—228. 58 Pú/®-, 1997. 43. 59 Simon János: Török rabok Nógrád megyében. In: Hadtörténeti Közlemények 11 (1910) 503. 161
