Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
A nevezett személy ugyanis állítólag esküt tett török urának, hogy megszerzi a rá szabott sarcot, ha hitlevelet kap és ügyének intézése végett magyar földre léphet, ám ő ígéretével ellentétben magyar oldalról többet már nem tért visz- sza fogvatartójához. A szökött rab a magyar hatóságok előtt arról panaszkodott, hogy őt török ura kínozta és verte, és e miatt szegte meg ígéretét, ellenben az aga mindezek ellenére szerette volna foglyát visszakapni - ami ilyen esetekben általában szokás is volt — és egyben ígérte, hogy ezentúl emberségesen bánik a rá bízott magyarokkal, továbbá még egy török rabot is küldött volna a szökevényért cserébe, ha azt visszajuttatják hozzá.30 Voltak azonban ennél sokkalta vitásabb esetek is, amelyekben még az elmondottnál is nehezebben lehetett olyan döntést hozni, amelyet mindkét fél jogosnak talált volna. 1665-ben az egriek egy török születésű, de magyar oldalon szolgáló - még gyermekkorában fogságba esett — katonát csaltak el, és állítottak soraikba, akit a magyarok természetesen vissza szerettek volna kérni ellenlábasaiktól. Ám Mehmed egri pasa sorai gyorsan szertefoszlatták a végváriak reményeit, és egyben rávilágítottak a korabeli, rabsággal kapcsolatos viszonyokra is „Hát innen is [Egerből-V.D.J elég rab szabadul [szökik - V.D.], hat mi azokat vissza kérjük-e szomszéd vitéz úr barátom” — írta levelében.31 A kialakult kezesség rendszere miatt azonban a fogságban lévőkkel, a tömlöcökben sínylődőkkel szemben a látszólag szabadon mászkáló koldulok szökése furcsa mód sokkalta nehezebb volt, hiszen ők anélkül nem válhattak köddé, hogy azt rabságban maradt társaik ne szenvedték volna meg. 1676- ban a szécsényi sereg kezébe került egy kisebb csoportnyi, portyázás közben török területen elfogott végvári vitéz, akiknek közelebbről meg nem nevezett „horvát” kapitányát a benn maradottak kezességére kiengedték, feltehetőleg abból a célból, hogy nem csupán a saját, hanem társai váltságdíját is összegyűjtse — majd miután a kapitány nem tért vissza, a fogvatartók a magyar rabokon álltak bosszút. A foglyok leveleiből durva, kegyetlen verések30 MOL, M. C1229, 12221. Pécsi Heszon egri aga (I.) Koháry Istvánhoz, 1659. november 4. 31 Izsépy, 1962. 20. Mehmed egri pasa Pap János diósgyőri vicekapitányhoz, 1665. július 5. A pasa érvelésének viszont ellentmond, hogy, alig egy évvel később már utódja, Ibrahim fordult újra hasonló kéréssel a magyar oldal felé egy tőlük szökött horvát rabbal kapcsolatosan, ám ez alkalommal azt is felajánlotta, hogy amennyiben visszaküldik hozzá a kérdéses rabot, ő is küld valakit helyette. Izsépy, 1962. 29. Ibrahim egri pasa Pap János diósgyőri vicekapitányhoz, 1666. április 22. 155
