Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

kell még jegyezni: a várakban ténylegesen kevés alkalom nyílott arra, hogy a csaták megvívására, zárt formációkban való mozgásra, kötelékharcászatra kiképzett és felszerelt landsknechtek katonai tudásukat gyakorolhassák. Erre leggyakrabban nem is volt szükség.

A murányi katonák hétköznapjai és életpályájái kapcsán kijelenthető, hogy a várőrséget az erősségben élvezett teljes ellátás csábította ide, illetve tartotta huzamosabb ideig helyben. Az élelemellátás rendszere és gyakorlata világíthat rá, hogy e mozzanatnak mekkora jelentősége volt az itt állomásozó katonaság számára.55 Az a katona, aki szülőföldjétől távol, más megélhetési lehetőségtől elzárva, akár több mint négy évig képes volt várni zsold- jára nem elsősorban a havi készpénz járandóság miatt tartózkodott a várban. Sokkal fontosabb volt számára a biztos, a korabeli németországi átlaghoz képest jobb és több, napi rendszerességgel megkapható élelem.56 Ráadásul azok a német katonák, akik végvárakban szolgáltak, kellemesebb és kényelmesebb életmódot folytattak, mint a mezei seregek rabló-fosztogató, leginkább hadizsákmányra számító zsoldosai.

A mezei seregbe sorozott fiatalok számára már a kezdetekkor egyértelmű lehetett, hogy 3-6 hónapnál nem töltenek több időt a seregben. Noha a végvárakban szolgáló katonák valószínűleg szintén nem hosszútávon gondolkoztak, amikor elfogadtak egy ajánlatot, azonban hamarosan rákényszerültek, hogy huzamosabb ideig ott szolgáljanak. Zsoldjukat ugyanis még mustra alkalmával sem kapták meg teljes egészében, készpénz nélkül pedig nem vállalkozhattak arra, hogy hazatérjenek.

A német katonák harcértékéről a szakirodalomban is találunk az idealizált képpel ellentétes megállapítást: Perjés Géza szerint „amíg az oszmán zsoldosok kiválogatott elit csapat, addig a nyugati zsoldosseregek a társadalom söpredékéből állnak”.57 A nyugat-európai történeti szakirodalmat kiválóan ismerő hadtörténész emellett még azt is hangsúlyozta, hogy ezeknek a

55 Sarusi Kiss, 2008. Különösen VIII.3. fejezet 242-266.

56 Alois Niederstätter szerint már katonának állásukat is az ösztönözte, hogy családjuk élelmezésén könnyítsenek. Legfőbb vágyuk pedig az volt, hogy hadizsákmányt szerezve meggazdagodjanak. Niederstätter, Alois: Österreichische Geschichte 1522-1699. Das Jahrhundert der Mitte. An der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. Wien, 1996. 35.

57 Perjés Géza: Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1356-1699). 21. In: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1999. Eredetileg a HK 1967/2. 339-370.

137