Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik
(endtloffen) kifejezés három személy esetében jelenik meg. 39 személyt 5-ft zsolddal, egy Freÿman nevezetűt 7 ft-al tartottak nyilván. A kapitány arra kérte Pálffyt, hogy vegyen fel ezek helyett 50 újat. Ebből az érsekújvári példából az tűnik ki, hogy igencsak jelentős volt az elhunytak száma, de jól látható, hogy az életben maradottak részére fennállt a szolgálaton belüli emelkedés lehetősége is, és a sok panasz ellenére mindössze hárman dezertáltak. (Sajnos a jegyzékből nem derül ki, hogy a 17 személy esetében miért kellett mást felvenni.) Egyéni életpályák Ha német katonák magyarországi mindennapjaival kapcsolatban szeretnék levéltári forrásokon nyugvó megállapításokat tenni, akkor kénytelen vagyok megint csak Murányi illető kutatásaimra hagyatkozni, mivel a szakirodalomból nem ismerek erre vonatkozó, alapos vizsgálatokat. A murányi katonák is rendszeresen fordultak az udvarhoz elmaradt zsold- juk, élelmezésük ügyében. Első fennmaradt közös kérvényükben leírják, hogy Murányban vad és hideg helyen szolgálnak, és több mint 22 hónapja nem kaptak zsoldot, amiért egészségük leromlott, élelmezésük pedig rossz.37 Megjegyzik, hogy Murányban zord és hideg helyen nehéz őrséget kell ellátniuk, ráadásul ruházatuk már teljesen tönkrement. Néhányan a várból távozni készülnek, ezért kérik, hogy leszerelhessenek és elmehessenek, de a fiatalok közül többen továbbra is az uralkodó szolgálatában akarnak maradni. A vár katonáinak egyéni sorsát a vizsgált időszakban még öt személy esetében tudjuk hosszabb-rövidebb ideig figyelemmel kísérni. Hans Volradt, a vár 1552-től Murányban szolgálatot teljesítő bognára, kérvényében jelezte, hogy 1555-ig nem volt szülőföldjén, szeretne hazamenni Bambergbe, halaszthatatlan ügyei miatt. Később, amikor Bambergből háromhavi távoliét után visszatért, arra az elhatározásra jutott, hogy befejezi murányi szolgálatát. Az 1556- ban Bécsben keletkezett kérvényen és nyugtán már „egykori” bognárként említik. Volradt végül azonban visszatért Murányba: 1568-ban bestallungot kapott a murányi hadszertárosi feladatok ellátására, tehát a fegyver- és bognármesteri feladatok mellett az összes hadszertári feladat is hozzá tartozott.38 37 ÖStA HKA HFU RN 4 Konv. 1554. Jan-Febr. föl. 67. és 69. Murány, [1553. december]. 38 Volradt utasítása kiadva: Sarusi Kiss Béla: Murányi katonai utasítások a XVI. századból. In: Fons (2004) 11. évf. 547-571. 130
