Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és mentalitás a végvártörténeti műhely negyedszázados története tükrében

le változatban elhangzó „nem adjuk meg magunkat” eleve a kiépülő végvárrendszerre utal. Az „országunk rojtja”, „gallérja” eleve magában foglalja a viszonyítás alapját, a régi, „hatalmas” országot. A különböző hatalmak alá kerülő országrészek között a földrajzi, éghajlati adottságok különbözősége miatt sem szakadnak meg a kereskedelmi kapcsolatok, s a hegyvidék és a sík területek találkozásán kiépülő védelmi rendszer egyszerre védte a megmaradt Magyar Királyság, s az Erdélyi Fejedelemség határait, s teremtett összeköttetést, kapcsolatot az országrészek között. A tudat világában az ország képzete a régi egységében élt tovább.

Az írott magyar nyelv robbanásszerű térhódítása megkönnyítette a három hatalom alatt élők érintkezését, és hatékonyan szolgálta a végváriak kölcsönös kommunikációját, a szóértést a környezet lakóival. A Habsburg Birodalom központi intézményei nagyrészt németül és latinul közlik döntéseiket, s az ügyintéző tisztviselők, hadmérnökök, főtisztek és a török szomszédság révén a végvárak megtelnek német, latin, horvát, török, olasz, spanyol és szláv szavakkal. Milyen szerepe volt a végváraknak a magyar nyelv kibontakozásában és elterjedésében? Rendszeres áttekintéssel nem rendelkezünk. Bizonyos, hogy a várfalak között kialakult új életforma, a háború szókincse, az állandó életveszély, a kockázat, bátorság, küzdelem, a halálfélelem is gazdagította a magyarok anyanyelvét. A végvárak szótára ugyan még nem készült el, de a mentalitásvizsgálatoknak annál fontosabb területe az anyanyelv kifejezőkészségének gyarapodása, fejlődése a soknyelvű környezetben. Körükben is feltűntek az új fogalmak, mint a „közjó”, a „közérdek”, s a már ismert szavak új tartalmat nyertek. Különböző értelemmel használták a „nemzet”, az „édes nemzetem” s az „idegen nemzet” képzeteit, és az antikvitásból örökölt szavak, a „virtus”, a „patria ” és az egyre gyakoribb magyarszó, a haza fogalmai megteltek sajátos magyar történelmi jelentésekkel.

A 17. század a jelentős európai változások évszázada. A Magyar Királyság keskeny sávján, korabeli szóhasználattal a Királyi Magyarországon ugyancsak gyors váltások követik egymást. Az 1606-1608. évi kompromisszum viszonylagos stabilizációt teremtett a Habsburg kormányzat és a magyar rendek, az Oszmán Birodalom és a Királyi Magyarország között. A különben is nagyon sérülékeny, kényes egyensúlyi állapot leginkább sebezhető területe a végvárak világa lett. A török őrségek teijeszkedtek, a királyi végvárak fegyvereseinek viszont a Haditanács tiltotta a harcot, nehogy megsértsék a békét. A végvárrendszer kiépítésének és fenntartásának hatalmas költségeit sem az ország, sem a Habsburg örökös tartományok maguk nem

11