Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - POLGÁR MARIANNA: „A kóbor lantos nyughelye” - A helytörténeti kutatások historiográfiai vázlata
Az ünnepség programja szerint Sárvár templomában ünnepi szentmisét celebrált Huszár Mihály apátplébános. A tudósítások és a levéltári iratok szerint a Tinódi emlékműnél Eőry Vilmos városbíró beszédében kiemelte, hogy Tinódi korában Mohács volt az, ami most Trianon. A megemlékezések nem térnek ki külön a nyughely kérdésére, de az emlékmű helye utal arra a feltételezésre, hogy a vár melletti régi temető is lehet a nyughelye Tinódinak. Az ünnepség után megállapodás született Eőry Vilmos városbíró és Huszár Mihály plébános között arról, hogy régészeti ásatásokat folytatnak a sári templom körül. A Vasvármegye 1934. január 13-án arról tudósít, hogy az ásatásokat megkezdték a sári templom körül, illetve a templom kerítésén belüli régi temetőnél. A régészeti feltárások vezetésével a celldömölki Kemenesalja Múzeum régészét, Wéber Gyulát bízták meg. Jelentésében, ill. az ásatási jegyzőkönyv bejegyzései szerint nyomon követhetjük a feltáró munka lépéseit és eredményét.1’ Wéber Gyula úgy ítélte meg, hogy rábukkant a keresett nyughelyre. A talált sírlelet leírása inkább hangulatot, mint szakszerűséget mutat. „A lábfejnél kezdtem meg a sír kibontását, s amikor napfényre került a csizma két patkóvasa, majd hamarosan két teljesen ép sarkantyú / az izgalom a munkámat figyelő kíváncsiskodókra is átragadt. Egyik munkásom tisztelettudóan leveszi kalapját és megilletődve kijelenti: »Ez Tinódi sírja«. Olyan ünnepélyes volt az öreg Imre bácsi hangja, hogy önkéntelenül mosolyognom kellett.”11 12 Itt kell megjegyeznem, hogy az ásatások munkáinál közmunkások dolgoztak. A sárvári képviselőtestületi iratok szerint állami segélyből fedezték a költségeket (9000 pengő). Az elöljáróság egyik tagja beperelte a nagyközségi bírót, mert az ásatások költségeinek elszámolása a képviselőtestület előtt nem történt meg. Weber Gyula bizonyítékait ekképpen összegzi: „Csizmapatkó és sarkantyúk is igazolják az eltemetett lovas voltát. I. Ferdinánd ezüstérem teljes bizonyossággal meghatározza, hogy kronológice ugyanakkor lett eltemetve, amikor Tinódi. Még a sírgödör ásása is amellett bizonyít, hogy éppúgy, mint Tinódié, téli hónapokban lett megásva.” 11 VamL VasVármegye alisp. Közig, ir 3929/1934. Sárvár Nagyközség elöljárósága 646/1934 föl 1-2. 12 VaML A Tinódi-ásatások leltárjegyzéke, 1934. 61
