Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

szánsz másik kulcsfogalma a szerencse, a fortuna és az idő változását követő politika összefüggése között. Mai nyelvre lefordítva: aki az idő változásával együtt halad, annak a szerencse is szolgál. Ellenben, aki nem tart lépést az idővel, az elmarad, elveszti a jövőt, és elhagyja Fortuna istenasszonya.

A török támadásának majd terjeszkedésének kitett Magyarország humanista diplomatái és az államférfiak végnélkül ismétlik: a késlekedés bűn. Európa közös érdeke, hogy az oszmán kihívásra gyors cselekvéssel válaszoljanak. Macedóniai László (14797-1536) a magyar király követe az 1522. évi nürnbergi birodalmi gyűlésen elhangzott beszédében a következőt mondta: „Ez a Magyarországot mardosó láng, ha időben el nem fojtják, rövidesen székében elharapódzik, s az egész keresztény világot nagy tűzvészbe borítja, [...] hagyjátok már abba a halogatást. [...] Nem kell hallgatni azokra, akik szerint várni kell, míg megegyezik az egész keresztény világ, [...] egy emberöltőt kellene várni [...] abban áll leginkább győzelmünk, egész fennmaradásunk, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” 1541 nyarán, a regensburgi birodalmi gyűlésen V. Károly császár előtt Frangepán Ferenc kalocsai érsek ugyancsak a megkésett cselekvés veszélyes következményeiről beszélt. Fráter György I. Ferdinándnak írt levelében a kulcsszavak „idejében” „gyorsan, nagyon gyorsan”, „ha valamicskét késlekedne”, messzemenő következménnyel járna Erdély helyzetére nézve.34

Tinódi a késlekedő, a megkésett Európa humanista fogalmát ugyancsak az ország konkrét helyzetére alkalmazva eseménybe ágyazva, dramatizálva adja elő a Káról császár hada Saxoniában, ott kúrfirstnak megfogása 1546 című énekében. V. Károly császár schmalkaldeni háborújában (1546-1547) magyar segédcsapatok is részt vettek és a protestáns vezért, János Frigyes szász választófejedelmet magyar huszár fogta el. Tinódi a magyar vitézeket V. Károly császárral társalogtatja Oláh Miklós tolmácsolása segítségével a mühlenbergi csatatéren. Ezúttal a huszárok szájából hangzik el a diplomaták sürgetése: „Jöjj el azért erőddel országunkba, //Az pogánok lésznek ott megromlásban.” V. Károly megígéri és mentegetődzik: „Jó vitézök, értöm nagy inségtöket, / Pogán miatt nagy veszödelmetöket, / Sokszor akartam, segél- leni titokét, / Elindulnom támasztottam erőmet. //Itt azonban ellenöm támat34 Macedóniai László beszéde, Nürnberg, 1522. november 19. Ford. Németh Béla. Janus Pannonius Magyarországi humanisták. A válogatás és szöveggondozás Klaniczay Tibor munkája. Bp., 1982. 903, 909-911.; Fráter György I. Ferdinándnak. Gyulafehérvár, 1543. május 25. Ford. Kenéz Győző. In: Régi magyar levelestár I. 86-92.

25