Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

kötve. A jövő pedig: végtelen, vagyis a világvége. A seregszemlét ugyancsak időkategóriával zárja: „Hogy mint éltig éljön az ő jó nevök.”28

Ebben a tágas keretben kínos következetességgel rögzíti a kisebb és nagyobb események pontos idejét. Nem csak az éveket, hanem a napot és a napszakot is: péntek, szombat, vasárnap, hajnal, reggel, dél és éjszaka. Ilyen időjelző megoldásokkal is él: „vecsemye korig tartott a roham”, „késő este”, „aznap egész éjjel” A gyűlés idejét így határozza meg: „a gyűlésben hajnaltól fogván mind ebédig gyűlnek.” A rohamra készülés idejéből megírja, hogy „éjféltől fogván talpon állnak.” Él a hagyományos időmegjelöléssel: Szent Mihály hava, Mindszent hava, karácsony, húsvét, általában az ünnepekhez kötött idővel. Históriáiban mindig ott vannak a konkrét évszámok. Nem csak az események idejét rögzíti, hanem a megírását is. Az vég Temesvárban Losonci Istvánnak haláláról záró strófája nem egyszeri megoldás . „Tinódi Sebestyén írá könyvében, / Nagyboldogasszon napján énökében, / Mert jó Losonczit szánja ő szívében, / Ezerötszázban és ötvenkettőben.”29 A korszerű időmegjelölést, az órát mint időtartamot egyszer alkalmazza: „Ez gyűlésbe közel tíz óra telék.”30

Ez az idő-szótár egyszerre tudósít az informátorok időtudatáról és a befogadó közönség, a hallgatóság feltételezhető igényeiről. A hagyományosról és arról, hogy már konkrét időtudatban is gondolkodnak. Már nem elégíti ki őket, hogy „hajdanán” vagy „annak idején”, vagy „régen” volt. Pontosan tudják és tudni akarják, hogy mikor történt. De az órát, mint időegységet Tinódi még alig alkalmazza.

Szórt adataink szerint 17. század folyamán a várakban vannak mechanikus órák. A kapitány szállásokon, fogadópalotákban faliórák, a várkápolnán toronyóra. A kővári várban a várpiacon harangláb szerű alkotmányra rakják fel a várőrség óráját. A 16. századi helyzetről külön kutatások dönthetnek. Valószínű, hogy többnyire még napórák jelzik az időt. Tinódi feltehetőleg a hallgatóság körében megszokott és érthető idő fogalmához alkalmazkodott. Igaz, fogalmunk sincs róla, hogy szóban is ugyanaz, ugyanúgy hangzott el, mint ahogy a kinyomtatott szövegben olvasható.

Könyvtárnyi szakirodalom egybehangzó véleménye tanúsítja, hogy Tinódi tudatos szerző volt, műveit eleve kiadásra szánta. Önértelmezése világos:

28 Tinódi: Eger vár viadaláról. 15, 17-33, 53-61, 541.

29 Tinódi: Krónika, 193.

30 Tinódi: Eger vár viadaláról 1477. sor.

23