Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - BARTÓK BÉLA: Hatvanasok Hatvanban - A cs. és kir. 60. gyalogezred hagyományainak ápolása Egerben

A hatvani rendezőket dicsérte az, hogy a város határában a járások és községek nevét viselő táblák alatt gyülekeztették az érkezőket, ahonnan zárt alakzatban katonazenével masíroztak a főtéren lévő hősi emlékműhöz. Az előzetes tervekhez képest praktikusabb volt, hogy nem a főtéren, hanem a városon kívül egy nagyobb területen gyűjtötték össze a vendégeket, azonkívül látványosabb is volt a bevezető felvonulás a nézők számára. Az emlékmű előtt egy diadalkapu volt felállítva, amely a római kor óta a győztes hadseregek fogadására szolgált. A menet élén Taby Árpád27 lovagolt, aki a legmagasabb kitüntetést érte el az ezred tagjai közül, a kaputól az emlékműig pedig magyar ruhás lányok és egyenruhás frontharcosok álltak sorfalat. A diadalkapu előtt az előkelők csoportja várakozott, mint Rómában a szenátus és nevükben Szita Mihály fogadta a bevonult alakulatok parancsnokának jelentését. A tábornok nem felejtett el köszönetét mondani a város áldozatkész elöljáróságának a rendezésért, majd Hatvan nevében Várkonyi Sándor főjegyző üdvözölte a tábornokot és az egykori harcosokat. Az ünnepség első részében a sereg az emlékműhöz28 vonult, ahol egy honvéd díszszázad parancsnokának jelentése után Taby Árpád elhelyezte az ezred koszorúját és bajtársai nevében megesküdött, hogy a volt hatvanas katonák mindig hűségesen fogják teljesíteni kötelességüket a hazájukkal szemben. Ez nem jelentett mást, mint hogy bármikor készek bevonulni a honvédségbe és harcolni is az elcsatolt területek visszafoglalásáért. A nyilvános esküt a több ezres közönség és az elesett hősök hitelesíthették, mert minél több tanú előtt hangzik el, annál nagyobb a fogadalmat tevők felelőssége és kényszere annak betartására. Tulajdonképpen ez volt az ezrednap leglényegesebb és leggyakorlatiasabb epizódja, amelynek különös komolyságot adott, hogy a honvédség megjelent

27 Vitéz Taby Árpád ( 1896—?) katonai középiskolái után 1915-ben kezdte tiszti pályafutását, amikor a cs. és kir. 60. gyalogezreddel 36 hónapot töltött különböző harctereken, egyszer sebesült és számtalan előkelő kitüntetést kapott, melyek közül a legfontosabb a Mária Te- rézia-rend lovagkeresztje volt. Nagy szerepe volt az egri ellenforradalmi megmozdulásban, Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, majd a csendőrségnél szolgált, részt vett a Rongyos Gárda burgenlandi harcaiban és testőrtisztként ment nyugdíjba. Több egyesület vezetője, és a gyöngyösi kerület nemzetgyűlési képviselője volt 1939-től. In: Országgyűlési almanach az 1939-44. évi országgyűlésről, Szerk.: Haeffler István Bp., 1940, 323.

28 Az Őrszem nevű első világháborús emlékművet, amely egy teljes menetfelszerelésben álló honvédgyalogost ábrázol, Finta Sándor (1881-1958) túrkevei szobrászművész alkotta, és 209 hősi halott emlékét őrzi 1917. november 25-én leplezték le Hatvanban elsőként Magyarországon. HL, 282-283.

191