Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - BARTÓK BÉLA: Hatvanasok Hatvanban - A cs. és kir. 60. gyalogezred hagyományainak ápolása Egerben
ezek a harcedzett férfiak hősi lelkűknek köszönhetően a megélhetésért folyó küzdelemben is legyőzték az akadályokat. Hatásos volt az a gondolat is, hogy vannak közöttük parasztok, munkások, kereskedők és tisztviselők, vagyis a hatvanasok az egész magyar társadalmat képviselik. „Jó katona volt a harcban s derék, munkás, megbízható férfiúként állta meg helyét a polgári életben. ”22Az eszmefuttatás azt a követelményt bizonyítja, hogy a kötelességteljesítő katonából kötelességteljesítő állampolgárnak kellett lennie, tehát az egykori bakákat büszkén lehetett példaképül állítani az olvasók elé, mert nagy feladat vár a magyar nemzetre, a trianoni béke revíziója. „És a bizonytalan jövő nem hozhat számára olyan kötelességet, amelynek odaadó teljesítése elől elzárkózzék... ”23 A magyar társadalom többi része kapott némi kritikát, mert a vidéki látszategyesületek tagságához képest a Hatvanban megjelent több mint kétezer veterán nagyon jelentős számnak számított. Mindenki számára nyilvánvaló azonban, hogy ez az impozáns mozgósítás csak katonai módszerekkel és a helyi közigazgatás aktív közreműködésével volt lehetséges, ahogy a sziráki járást meglátogató hatvani bizottság példáján láthattuk. Az államhatalom beavatkozása bizonyítja, hogy szüksége volt erre a demonstrációra és a Hatvanasok Bajtársi Szövetsége nem egy egyszerű társadalmi egyesület volt. Az is a kortársaknak szólt, hogy tanuljanak hazaszeretetet a bajtársaktól azok az apák, akiknek gyermekeit rendőri segítséggel kell a leventefoglalkozásokra kényszeríteni és azok az ifjak is, akik külföldi eszméket követnek. Ezek az eszmék lehettek a liberalizmus, a kommunizmus de a nácizmus is. A hatvanasoktól, akik hitet tettek a „ nemzet ősi erényei ” mellett, okulást és buzdítást lehetett szerezni és csak megvetést kaptak tőlük a magyar közélet azon híres személyiségei, akik magyarul szónokoltak, de lelkűk teljesen idegen volt a magyar nemzet leikétől. A befejező gondolatok is logikai kapcsolatot teremtettek a különböző idősíkok között, ahol a harcban edzett férfiak jelentették az összekötő kapcsot: „ Miként a múltban védőbástyái voltak, úgy a jelenben pillérei s a jövendőnek céltudatos építésében is erősségei lesznek nemzeti társadalmunknak... ”24 A laudáció tehát megadta a hatvanas bajtársaknak az őket megillető dicséretet, de egyértelművé tette, hogy a kiképzés és a háborús megpróbáltatások tették őket önfeláldozókká. Az őszirózsás forradalom és a jelen néhány nemzetietlen jelensége súlyos bírálatot kapott és az a különös 22 Eger. 1938. szeptember 11. 23 Uo. 24 Uo. 189
