Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - LOVÁSZ EMESE: A 14. századi női viselet rekonstrukciója
STUDIA AGRIENSIA 26, 2008 Lovász Emese A 14. SZÁZADI NŐI VISELET REKONSTRUKCIÓJA Népvándorlás- és középkori régészettel foglalkozom, ezen előadást azonban a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend képviselőjeként tartom, ahol első udvarhölgy vagyok. 1994-ben hozta létre egy baráti társaság ezt a haditornával foglalkozó csapatot: mindegyikünknek volt valamilyen kötődése a történelemhez, Diósgyőrhöz, és különböző szinten a harcművészetekhez. Célunk mi más lehetett volna Nagy Lajos diósgyőri várában, mint a 14. századi fegyverzet, viselet, az udvari élet megjelenítése, a haditomázás sajátos eszközeivel. Az Anjoukon lovagi viseletét a Képes Krónika miniatúrái ábrázolják a leghitelesebben, hiszen az 1358 körül készült Krónika festője a kor divatja szerint öltöztette föl a szereplőket. Emberábrázolása távol áll a valóságtól, inkább ruhát mint embert festett, így széles skáláját láttatja a lovagi, udvari, egyházi öltözékeknek, fegyvereknek és címereknek. Mindjárt a címlapon megjelenik a 14. századi férfidivat majdnem teljes keresztmetszete. Középen olasz diva- tú, pirosbama, „metélt díszü” azaz csíkos, térdig érő, elöl gombos ruhában ül a király. Hátáról leomlik prémbélésü palástja, mely szétterül a trónon. Kezén fehér kesztyű, lábán szürkéskék harisnya feszül, nagy, kerek csattal ellátott övét csípőjére csúsztatva viseli. Jobbján teljes harci díszben állnak a nyugati mintára öltözött lovagok, balján a keleties viseletű, kaftános előkelők. A középkori Magyarország a divat tekintetében is mentes volt a túlzásoktól. Az előkelők átvették ugyan a divatos nyugati viseletét, de egyesek továbbra is hordták a hosszú köntöst, öltözködésünk még Mátyás korában is sokat őrzött a honfoglaló ősök hagyományából. (1. kép) A ruhák megrövidülése az Anjou-korra volt jellemző, Diósgyőrben egy lovagalakos kályha figurája szűk harisnyában, csípő alá érő felsőruhában pózolt. (2. kép) A magyar ipar kitűnő vásznakat és posztót állított elő, de igazán finom anyagokat külhonból lehetett beszerezni. A textilárú az értékek között szerepelt: 1263-ban a királyi udvarban rendezett „női versenyfutás” díja 3 vég 145
